Pamplona közelről I.rész

Ezen a héten Simkó Bogival beszélgetünk, aki Erasmus ösztöndíjasként hat hónapig tartózkodik a bikafuttatásról elhíresült északi spanyol városban, Pamplonában.

Spanyol Portál:: Mesélj egy kicsit arról, hogy miként él kint egy ösztöndjías.

Fedezzük fel Dél-Spanyolországot!

Andalúz körképünket, Málaga városával kezdjük, melyet a fõniciak alapítottak, a rómaiak tovább építettek, majd a mórok keze alatt óriási fejlõdésnek indult. 1487-et írtak, mikor a katolikus királyok meghódították Málagát, ami mára egy valóságos turista paradicsommá nõtte ki magát.

Csábereje kétségkívül kedvezõ fekvésében (is) rejlik, na meg az egész déli tartományt jellemzõ mediterrán hangulatban. Szinte minden hónapban van valamilyen ünnep, mulatság, mely még színesebbé varázsolja Andalúzia második legnagyobb városát.

A tengerparti élmények után a városban is érdemes szétnézni, ahol a következõ turisztikai attrakciók várnak:

• Merced tér - Plaza de la Merced
• Picasso Szülõháza, Múzeum (Museo-Casa Natal de Picasso)
• Katedrális - Catedral de Málaga
• Alcazaba (mór erõdítmény)
• Gibralfaro Vár - Castillo de Gibralfaro
• Larios utca - Calle Larios
• Atarazanas piac - Mercado de Ataranazas
• Bikaviadal aréna - Plaza de toros

Amit feltétlen érdemes megkóstolni errefelé (persze máshol is kapható Spanyolországban), az a málagai édes, csemegebor. És ha már a gasztroélvezeteknél tartunk, térjünk be egy bárba, tapería-ba, ahol a bor mellé egy-egy andalúz falatkát (tapast) is megkóstolhatunk. Ehhez persze nem kell messzire mennünk, szinte minden sarkon egy sonkákkal 'díszített', élettel teli vendéglátóegység csalogatja mind a helyieket, mind a turistákat.

A környék remek kirándulási lehetõségeket ígér Granadaba, Córdobába vagy akár Sevilla-ba is. Ha ezeken a gyönyörû, muzulmán építészeti csodákkal tûzdelt helyszíneken már jártál, javasoljuk a közelben fekvõ Garganta del Chorro (Vizcsorgás torka) felkeresését, melyet a folyó vájt a mészkõhegyek közé. Azt hiszem a kép önmagáért beszél.

Hogy tetszik a híd? :)

További info Málagáról: www.malagaturismo.com

Mexikóban csókoloztak a legtöbben

Február 14-én, azaz Valentin napján Mexikóvárosban megdöntötték a tömeges csókolózás Guinness rekordját.

Egész pontosan 39.897-en csókoloztak egyszerre a Zócalo fõtéren Mexikóban újabb rekordot felállítva a londoni csúcs után, ahol "mindössze" 33 ezer ember vett részt a tömeges csókpartin.

Magyar viszonylatban egy annyit jelentene, hogy szinte egész Kecskemét lakossága csókolózna egyidõben :)

Nézd meg a fõtéren készült videót a képre kattintva:

"Dia del Amor y Romper Récord de Besos en El Zócalo"

Édenkert Chilében

Parque Nacional Torres del Paine - azaz Chile méltán leghíresebb nemzeti parkja, mely az ország déli részén, több mint 180.000 hektáron terül el és mesébe illõ tájakat tár elénk.

A park hegyei, gleccserei, türkiz tavai kékre festik a felejthetetlen tájat (Paine szó jelentése egy régi indián nyelven: kék), melynek felfedezésére akár több napot is érdemes rászánni. A park igen felkészült a turisták fogadására, színvonalas infrastruktúrájának köszönhetõen könnyen találunk szállást, éttermeket valamint szervezett kirándulosákat is.

Aki szeret túrázni, annak Torres del Paine egy kitûnõ úticél, a fotósokról már nem is beszélve. A gazdag élõvilág, a csodálatos hegyek, tavak, lagúnák valamint a park szimbolumát jelentõ sziklatornyok élménydús túrázást ígérnek.

A bátrabbaknak lehetõségük adódik raftingolni, hegyet mászni vagy akár lóháton bejárva felfedezni Patagonia ezen csodálatos szeletét.

További info és fotók a parkról: www.torresdelpaine.com

Salamanca - egy város, amit látni kell

A spanyol fõvárostól kb. 200 km-re fekvõ kisváros, -Salamanca- pezsgõ hangulatáról és aktív egyetemi életérõl híres. Éjjel-nappal nyüzsög a város, helyiek, turisták és rengeteg diák élvezi a salamancai létet.

A város talán két legszebb pontja a Plaza Mayor és a La Casa de las Conchas, melynek homlokzatát nem kevesebb, mint 350 kagylóhéj díszíti. Persze ez a megítélés egy szubjektív vélemény, Salamanca városa ezeken kívül számos egyéb szépséget rejt.

A salamancai egyetem 1220-ban nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó diákok elõtt és azóta csak úgy özönlenek az egyetemisták nem csak Spanyolország más térségeibõl, hanem sok más országból is. Évente több, mint 30.000 diák érkezik Salamanca-ba spanyol nyelvet tanulni! (a legtöbben Amerikából jönnek)

Egy kiadós városnézõ séta után érdemes beülni a fõteret (Plaza Mayor) övezõ kávézók teraszának egyikére és egy itóka és tapas mellett szemlélõdni, csupán csodálni a salamancai létet.

Turistaként persze nem hagyhatjuk ki az ajándékboltokat sem, ahol biztos hamar feltûnik, hogy mindenfelé béka figurák köszönnek vissza. De miért pont egy béka a város jelképe és mi az "üzenete"?

A salamancai egyetem gazdagon díszített homlokzatán található egy béka, melyet azonban nehéz kivenni az apró részletek közül. A monda szerint, aki segítség nélkül megtalálja a békát, annak szerencséje lesz.

Hozzá kell tenni, hogy minden turista vadul igyekszik megtalálni a békát, hosszú ideig ácsingózik az épület elõtt, amit kihasználva egy-két helyi lakos ("önkéntes idegenvezetõ") odacsapódik a bámészkodókhoz és egy kis zsebpénz reményében magyarázatával próbálja a tekinteteket a béka felé terelni. :)

Aki esetleg az egyetem homlokzatán nem is, az ajándékboltokban bizonyára rálelhet egy ilyen béka figurára, mely a hiedelmek szerint szerencsét hoz leendõ tulajdonosának.

Mindenesetre az biztos, hogy egy örök emlék lesz ez a vásárfia, és mindig erre a nyüzsgõ, csodálatos kisvárosra fog emlékeztetni.(vagy a fergeteges, korán kezdõdõ, késõn végzõdõ bulizásokra az ott tanuló egyetemisták esetén)

Béka ide vagy oda, Salamanca-ba mindenképp érdemes ellátogatni, akár egy kirándulás erejéig, akár nyelvtanulás céljából rövidebb-hosszabb idõre.

Fedezd fel Gomera-t !

A Kanári szigetek egyik legkisebb szigetérõl van szó, mely a 374 km2-es területével mindössze El Hierro szigetét múlja felül méreteket tekintve. Növényvilága azonban olyan gazdag, hogy nem maradhat említés nélkül a Kanári övezetben.

Bár Gomera-nak nincsen reptere, komppal könnyen megközelíthetõ a közeli szigetekrõl. Tehát ha már kinapoztuk magunkat Tenerife-n vagy Gran Canaria-n érdemes áthajózni és egy nagyot kirándulni. Itt kevesebb a turista, inkább hátizsákos kirándulókkal találkozni, akik a Világörökség részeként nyilvántartott Garajonay Nemzeti Parkot, a cukorsüvegekhez hasonlító vulkánkürtõket, banánültetvényeket, trópusi gyümölcsöket szeretnék felfedezni.

Érdekesség, hogy ezen a kis szigeten található Kolumbusz kútja is, melynek vizével Amerika partjait megszentelte.

La Gomerán is egyre nagyobb a turista forgalom, amely nem csak a helyiek bevételének kedvez, hanem egy tipikus gomerai hagyomány fennmaradásának is, a jellegzetes füttyszónak (el silba), melyrõl ha az idegenvezetõk nem regélnének az ide érkezõknek, lehet, hogy már rég feledésbe merült volna. Pedig régen ezen a szigeten ez volt az egyetlen kommunikációs eszköz, szerepel a Guinness rekordok között is, mint a világon legmesszebbre elhallatszó füttyszó.

Könnyûszerrel Spanyolországba

Ha fõiskolás/egyetemista vagy és szeretnél rövidebb- hosszabb idõt Spanyolországban tölteni, hidd el, van rá lehetõség, csak utána kell járnod! Ezen a héten Takács Péterrel beszélgetünk, aki fél évet töltött Erasmus ösztöndíjjal Valenciában.

Miért pont Spanyolország?

Fanatizmusom a spanyol focival kezdõdött, majd késõbb rájöttem, hogy a kultúra és a szokások szintén nagyon csábítóak, így mindenképpen Spanyolországba szerettem volna kimenni. Elkezdtem spanyolul tanulni és beadtam Erasmus pályázatom a Valenciai Mûszaki Egyetemre. És sikerült is!

Nem volt eleinte nagyon nehéz spanyolul hallgatni szaktantárgyakat? Hogy bírkóztál meg ezzel a feladattal és mennyit lendített ez késõbb nyelvtudásodon?
Tantárgyaim felét angolul, felét spanyolul hallgattam, csak úgy mint a gazdaság-könyvelés-pénzügy illetve információs-rendszerek biztonsága és védelme tantárgyakat. Spanyol nyelvtudásom rendkívül sokat fejlõdött, hiszen non-stop ezt használtuk, szerencsére a spanyolok ezen tulajdonsága Erasmus berkekre is átragadt és szinte mindig spanyolul beszéltünk, és nem angolul. De meg kell hagyni, amikor a spanyol könyvelésbe mentünk bele az azért rázós volt, hiszen a magyar sem egyszerû, pláne hogy a tanár -bár rendkívül segítõkész volt- vizsgán nem tolerálta, hogy ki erasmusos és ki spanyol. Bár a másik végletre is volt példa.

Mesélj egy kicsit az egyetemrõl, a valenciai egyetemi életrõl.
Az egyetem óriási, mintegy 35.000 hallgatóval, akik közül rengeteg külföldi. Valencia városa szerintem Erasmus gócpontnak nevezhetõ. A campus gyönyörû (nagyjából a gyõri belvárossal megegyezõ méretû) hatalmas könyvtárral, saját papír-és írószerbolttal, fodrászattal, pálmafákkal, éttermekkel, salátabárral, bankkal és a hallgatók számára épült 3-szintes épülettel, melyet a szieszta idején vesznek igénybe.

Az oktatási, számonkérési módszerek lényegében nem különböznek, tanárok viszont segítõkészebbek.

Ha pár szóban kéne bemutatnod Valenciát, mi lenne az, amit feltétlenül elmondanál róla?

Valencia lenyûgözõ. A képek önmagukért beszélnek.
Nyelvtanulás szempontjából fontos elmondani, hogy a helyi "valenciano", a valenciai katalán nincsen annyira jelen a mindennapokban, inkább csak az idõsebb generációk használják. Persze TV-csatornák között van több is, illetve az összes utcatábla a városban katalánul van.

A helyiek barátságosak, de csak egy bizonyos szintig, baráti kapcsolatot rendkívül nehéz kialakítani velük, 3 lépés távolságot megtartják, bár nyilván mivel szolgáltatásokból él a régió ez relatív. Éppen ezért leginkább Erasmus-os barátaim voltak, olasz és francia többséggel.

A leglényegesebb különbséget talán abban látnám, hogy sokkal lazábbak, boldogabbak az emberek mint itthon, ez persze a mentalitásbeli különbségekbõl adódik, és ami nagyon szembetûnõ, hogy VANNAK fiatalok. Hazaérkezésem után döbbentem rá, hogy elképesztõen kevés a fiatal itthon.

A kinn töltött idõt beszámítják az itthoni egyetemen?
Magyarország az egyedüli ország, ahol nem mûködik a tantárgyak elfogadtatása, és mind a külföldi mind az itthoni félévet abszolválni kell. A kedvezmény mindössze annyi, hogy +2 hetet kapunk az itthoni vizsgaidõszak lejártát követõen a vizsgák letételére.

Mennyire népszerûek ezek az ösztöndíjas programok a hallgatók körében? Nagy a túljelentkezés?
Az Egyetemi Hallgatói Külügyi Bizottság sajnos sokszor szembesül a hallgatók érdektelenségével, holott kettõ dolog szükséges csupán: nyelvtudás és némi bátorság, semmi más. Több projekt kihasználatlanul marad, mert nem jelentkeznek rá elegen. Ezért mindekit csak bátorítani tudok, hogy nézzen utána a külföldi ösztöndíj pályázatoknak és adja be jelentkezését!

Mallorca képekben

Sokszor egy-egy kép, minden szónál többet ér. Vegyétek ezt most egy nyári úticél ajánlónak, comment nélkül :) A fényképek önmagukért beszélnek.

Õsz a hegyekben:

Mallorca nyári színekben:

A nyári képeket a www.hatterkep-ingyen.hu biztosította.

Ninots, cremá, masclets

Ha három szóban kéne összefoglalni Valencia legnagyobb ünnepét, azt mondhatnánk: ninots, cremá, masclets.

Ninots = hatalmas karton figurák, melyek hosszas, gondos munkával kifejezetten erre az ünnepségre készülnek, de az ünnep utolsó felvonásában megsemmisülnek. Igen, elégetik õket és ezzel egy idõben búcsút mondanak a télnek.

Az égetésre - vagyis a cremá-ra - a Fallas utolsó napján, éjfélkor kerül sor .
Hatalmas lángok közepette búcsúznak a figurák, óriási üdvrivalgás kíséretében a tûz martalékává válnak. Kivéve egy figurát. Egy bábu ugyanis minden évben megmenekül és a Ninots múzeumba kerül.

De nincsen Fallas masclets nélkül! Petárda-szerû robbanószerkezetekrõl van szó, melyek lépten-nyomon robbannak Valencia utcáin ilyenkor. Amint az alábbi videó is mutatja, a helyieknek és sok turistának is rendkívül nagy örömöt okoz ez a robaj, bennem inkább félelmet keltett.

Mindenesetre óriási élmény ezeken a napokon Valenciában tartózkodni. Nyüzsög a város, rengeteg program van, evés-ivás-dínom-dánom, csakúgy, mint más spanyol ünnepeken.
Olvass még többet az ünneprõl spanyolul: www.fallas.es

Karácsonyi dalok spanyolul

A betlehem-állítás után most egy újabb karácsonyi jelenséggel folytatjuk a sort, méghozzá a "villancicos" -szal, melyek az ünnepek alatt gyakran felcsendülnek a karácsonyi vásárokban, üzletközpontokban és a spanyol otthonokban is.

A "villancico" elnevezés valószínûleg a "cántico villano" szóösszetételbõl ered, mely vidéki, falusi dicsõítõéneket jelent.

Régen azonban a villancico -nak nevezett daloknak nem volt vallásos jellegük, nem kötõdtek a karácsonyhoz, csupán egy-egy ünnep adtán szokták énekelni a kisebb spanyol településeken, falvakban.

A XIX. század óta azonban kifejezetten a karácsonyi dalok szinonímájaként használják a villancico elnevezést.

Varázsolj Te is egy kis karácsonyi hangulatot az otthonodba, spanyol módra !

Hallgass bele a spanyol karácsonyi melódiákba és kövesd a dalszöveget spanyolul!

Karácsony Spanyolországban

Bár a spanyoloknál az ajándékozás csak január 6-án van, ilyenkor decemberben már javában zajlanak a karácsonyi elõkészületek, vásárok, rendezvények.

Egyik jellegzetes karácsonyi szokás -mely egyébként Nápolyból ered - a betlehem-állítás. Általában december 8-tól láthatóak (köztereken és a családoknál egyaránt) ezek a kisebb-nagyobb méretû, Jézus születését ábrázoló makettek.
Nem véletlen, hogy a karácsonyi vásárok elmaradhatatlan részét a betlehem figurák és kiegészítõk alkotják.

Gran Canaria szigetén a tengerparti feeling-et a karácsonyi hangulattal ötvözve született meg a képen látható homokból épített betlehem, ami nem kevés munkába telt az ötletet megvalósítóknak.

Természetesen a tengerparti sétány pálmafái társaságában egy hatalmas karácsonyfa is díszeleg. Feliz Navidad!

Jövõ héten szintén egy kis karácsonyi érdekességgel jelentkezünk, méghozzá spanyol karácsonyi dalokkal. (villancicos).

A Guadalupei Szûzanya

Mexikó egyik legismertebb vallási, nemzeti szimbólumát - a 16. századi Szûz Mária ikont a guadalupe-i bazilkában õrzik. Feljegyzések szerint a Szûz Anya elõször egy indiánnak -Juan Diegonak jelent meg, mely találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

Guadalupe képe számos mexikó épület falán, templomokben illetve kegytárgyakon szerepel, a kép eredeti változatát pedig minden évebn több millió zarándok keresi fel.

Érdekesség, hogy egy budai plébániatemplomban szintén található Mexikó, s egyben Latin-Amerika Boldogasszonyát ábrázoló kegykép.

A Mexikói Nagykövetség támogatásával idén Budapesten is megemlékeznek erre a mexikói ünnepre, ahova sok szeretettel várnak minden zarándokot és érdeklõdõt.

A részletes program a www.guadalupe.hu oldalon tekinthetõ meg.

Világkörüli út lóháton

Eduardo Discolí, az argentín gaucho 2001-ben indult útnak lóháton és most októberben érkezett Magyarországra.

Világkörüli útjának 28. állomása Budapest, átszelte már Amerikát, ahonnan repülõvel érkezett Európába, egészen pontosan Hollandiába, majd folytatatta útját egészen hazánkig.

A világhírû lovassal október 14-én, vasárnap találkozhattok a Golf Tanya étteremben a Hajógyári Szigeten, ahol déltõl kezdõdõen egész napos program keretében gyûjtenek anyagi támogatást a vállalkozó szellemû argentín gaucho-nak, hogy folytatni tudja útját és beteljesülhessen álma.

A rendezvény során fellép -többek közt - Patricio Baeza (Chile) és csapata.

Gyertek, kóstoljatok meg egy eredeti argentín steak-et és ismerjétek meg Eduardo-t személyesen!

El Refugio del Burrito

Malagától mindössze egy fél órára, egész pontosan Fuente de Piedraban található ez a menhely, ahol számos bûbájos szamárral, csacsival és öszvérrel találkozhatunk, akiket Európa egész területérõl gyûjtöttek be rossz sorsuk miatt. De jó helyre kerültek :)

Gyönyörû környezetben, fodros olivafák társaságában található ez a tipikus andalúz tanya, melynek egyes lakói például Nápolyból kerültek ide, amikor csõdöt jelentetett az állatkert, de vannak lakók, akiknek még rosszabb sorsuk volt, bántalmazták õket vagy szinte alig kaptak táplálékot szegénykék.

Sok hányattatott sorsú állat él most boldogan itt gondoskodó kezek közt, ahova mi is betekinthetünk (ingyenes a belépés) és akár örökbe is fogadhatunk egy szimpatikus példányt, némi anyagi támogatás ellenében.

A környéken fekvõ Mijas városkában is akad némi feladata a menhely gondozóinak, ahol a mai napig Burro-Taxi néven -leginkább a turisták kedvéért- szállításra használják a szamarakat. Évente kétszer állatorvos ellenõrzi állapotukat és hogy képesek-e ellátni ezt a feladatot anélkül, hogy sérülnének vagy szenvedést okoznának nekik.

Homokdûnék kanárik nélkül

Tudtad, hogy a Kanári szigetek egy régen õshonos vad kutyafajtáról (can) kapták nevüket, ugyanis akkoriban még õk uralták a terepet. Ma már leginkább a turisták.

Gondolnád, hogy évente 10 millió nyaralni vágyót fogad a spanyol szigetcsoport?

Nem véletlenül.Gyönyörû partszakasz várja a barnulni vágyókat illetve a vízi sportok szerelemeseit, ugyanis a búvárkodástól kezdve a szörfig minden lehetõség adott Kanárin.

De talán ez nem is annyira meglepõ, mert pálmafa, homokos tengerpart Spanyolország számos részén akad, de kevesebbszer találkozunk szinte Szaharát idézõ homokdûnékkel. Na jó, persze méreteket tekintve eltörpülnek a sivatagi testvérek mellett, de talán jobb is, nem?

Gran Canarian biztos nem jön veled szembe egy bamba puputeve sem és a szomjanhalástól sem kell tartanod. :)
Nézz körbe a dûnéknél, aztán hûtsd le magad egy hideg sangriával vagy valami fincsi koktéllal a parti bárban.

Vamos a Espana!

Pillanatok alatt itt a nyár, úgyhogy jó lesz minél elõbb végigzongorázni a lehetõséget, hogy miként tölthetünk egy kis idõt spanyol földön. :)

Hallottál már az AEGEE-rõl? Nyári egyetemrõl? Remek alkalom egy kis utazásra, bulizásra, nyelvgykorlásra.

Bár a program neve kicsit "iskolaszagú", valójában nem nagyon lát iskolapadot az ember a két vagy három hetes kiruccanás alatt. Az Aegee (Európai Hallgatók Egyesülete) által szervezett nyári egyetemeknek ugyanis legfõbb célja, hogy megismerkedjünk más európai fiatalokkal, jól érezzük magunkat miközben nyelvtudásunkat is kamatoztatjuk. Buli az egész!

És jó hír Nekünk spanyolosoknak, hogy Spanyolországban 5 városban is szerveznek ilyen programot minden nyáron. Barcelona, Madrid, Oviedo, Zaragoza és Valencia.

Ha sikerült felkeltenünk az érdeklõdésed, és szívesen beneveznél egy ilyen nyári programra, most bizonyára felmerül benned a kérdés, hogy hogyan és miként jelentkezhetsz és hogyan csatlakozhatsz ehhez a non-profit diákszervezethez.

Egyszerû. Te is könnyen Aegee tag lehetsz, amennyiben 17-35 év között vagy. (Már az sem feltétel, hogy felsõoktatási intézmény hallgatója legyél.) Mindössze annyit kell tenned, hogy bemész a Közgázon található Aegee irodába, leadod jelentkezésed és befizeted a jelképes éves tagdíjat, 4500Ft-ot és már kész is! Ezután kiválasztod, hogy melyik nyári programra mennél el szívesen és neten keresztül elküldöd jelentkezésed a szervezõknek.

További info: Aegee-Budapest
Jövõ héten egy olyan illetõvel beszélgetünk, aki részt vett ilyen spanyolországi nyári egyetemen tavaly.

La Giralda

Andalúzia egyik legszebb városába szeretnénk elkalauzolni Téged, méghozzá a sokak számára ismerõsen csengõ Sevilla-ba.

Nehéz errõl az igézõ városról pár mondatban mesélni, ezért döntöttünk úgy, hogy a város jelképévé vált Giralda-t vesszük górcsõ alá elsõként.

A közel 100 méter magas építmény, mely eredetileg a muzulmán fõmecset minaretje volt a XII. században épült és bár azóta több módosításon átesett -pl. a XVI. században került harang a tetejére- továbbra is megõrizte az arab építészet stílusjegyeit. Marokkóban található egy közel azonos mása a Kutubiyya (egy picit kisebb, mint a sevillai) melyet a Giralda testvérépületének tartanak. (Az Egyesült Államokban is létezett egy mása a Madison Square Garden-en, melyet azonban leromboltak.)

Nevét a torony tetején helyet kapó szélkakasról (giraldillo) kapta, mely a hitet szimbolizálja.

Érdekesség, hogy az épület tetjén lévõ kilátóba nem lépcsõk vezetnek, hanem rámpák, mert ez lehetõvé tette akkoriban a szultán számára, hogy lovon menjen fel a torony tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a Guadalquivir folyóra, a hidakra valamint az egész városra. Mindenképp megéri a fáradságot felmenni és megörökíteni azt a látképet, amit onnan kapunk.

El Parque del Retiro I.

El Retiro - vagyis a spanyol fõváros "tüdeje", ahogy ezt a 120 hektáros gyönyörû parkot szokták nevezni. Érdemes megjegyezni, hiszen egy szép tavaszi, napsütéses napon nincs kellemesebb program Madridban, mint betérni ide, a spanyol "ligetbe".

Nem csak a közel 15 ezer fa és a gondozott növényzet az, ami elragadó, hanem az élet, a hangulat, ami ebben a kis paradicsomban lakozik a fõváros közepén.
Nem véletlen, hogy nem kizárólag turisták, hanem a helyiek is igen szívesen látogatnak errefelé, akár egy kiadós sétáról legyen szó, akár izzasztó kocogásról vagy valamilyen kultúrprogramról. (rengeteg kiállításnak ad otthont a Retiro)

Mielõtt a park létesítményeirõl, épületeiõl mesélnénk, essen pár szó a parkot tarkító egyéb érdekes figurákról, akik nem mások, mint különbözõ jelmezekben pózoló élõ szobrok, zenészek, mindenféle kütyü-árusok, jövendõmondó jósok sõt mi több, még Michael Jakson imitátor is akad arrafelé. De ez most komoly. Teljes Jacko szerkóban, kismagnóval felszerelkezve járja a Retiro teraszait, ahol a kávét, üdítõt szürcsölõ vendégeket szórakoztatja táncával. Akinek bejön, némi aprópénzzel jutalmazhatja a produkciót, a kalap mindig kéznél van.

Akad azonban egyéb látnivaló is, például egy gyönyörû halastó, melyet egy olyan szoborcsoport ölel körül, mint a mi Hõsök terénk. Nézd csak ameg a képen! Ugye,hogy nagyon hasonlít?.

Jövõ héten folytatjuk képzeletbeli körutunkat a Retiro-ban, tarts velünk!

Sevillában minden ajtón, ablakon be kell nézni

A héten Pirók Zsófival -a szintén flamenco mûvész Lippai Andrea lányával- beszélgetünk, aki Sevillába tette át székhelyét egy pár évre, hogy a flamenco õshazájában tanulhasson és képezze magát. Kinti élményeirõl, benyomásairól, a spanyol életrõl és oktatási módszerekrõl faggattuk õt.

S.P.: Tudom, hogy már korábban is jártál Sevilla-ban, de mivel akkor csak turistaként és rövidebb idõt töltöttél ott, gondolom most ismerted meg igazán a várost, a sevillai életet. Hogy tudnád ezt a benyomásod 1-2 mondatban megfogalmazni?

P.Zsófi: Amikor elõször jártam itt 8 éves voltam. Nem mondhatnám, hogy igazán turista szemmel figyeltem akkor a dolgokat :) Akkor családostul jöttünk ide két hónapra, mert Édesanyámnak az volt az elsõ flamencós tanulmányi útja. Akkoriból arra emlékszem, hogy kishúgommal mindig kukucskáltunk a flamenco órákon, hogy nagyon meleg volt, -ezt nagyon szerettem-, hogy sok szökõkút volt a parkokban, rengeteget kellett gyalogolni a macskakövön, és hogy volt egy hely, ami teljesen elvarázsolt.

Azóta már tudom, hogy az a Real Alcázar volt :)

Most hogy itt élek, már megtapasztaltam azt is, milyen a sevillai hideg, fõleg hogy az itteni lakások nem hõszigeteltek és fûtés sincs. De nagyjából ismerem a turista szemléletet is, mivel egy souvenir boltban dolgozom, ahol sokat beszélgetek az idelátogatókkal.

De az tény, hogy aki "csak" a Giraldát, az Alcázart, a Toro del Oro-t nézi meg, vagy végigsétál a Calle Sierpesen, az még igen keveset látott, mert a város igazi hangulatát szerintem szûk utcácskái, a macskakõ, a bárok, a bicikliút mellett -végig- sorakozó narancsfák, a folyóparti sétány, a gyönyörû homlokzatok és belsõ udvarok adják.
Útravalóul adnám annak, ki erre jár: Minden ablakon, s ajtón be kell ám nézni, mert sosem lehet tudni milyen belsõ udvar tárul a szemünk elé. Vannak ám meglepetések!

S.P.:Egy flamenco táncosnak Sevilla maga a kánaán szakmai szempontból, nem? És most nem csak az ott végzett tanulmányokra gondolok, hanem hogy igazi flamenco levegõt szívsz magadba a bárokban, tablao-kban, profi varrja a ruháidat.

P.Zsófi: Bizony! Való igaz, hogy ami a flamenco azt sem a konzervatoriumban, sem könyvekbõl megérteni nem lehet. Ahhoz ott kell ülni fél méterre az énekestõl, érteni kell mirõl énekel, érezni kell, mikor tör elõ mindenkibõl egyszerre egy-egy haleo, látni kell, ahogy néha felpattan valaki a közönségbõl egy füstös kocsmában, s olyat táncol, a legnagyobb természetességgel -mert árad belõle-, hogy az ott ülõ turisták, azt hiszik, na, õ volt a beépített ember. Együtt kell lélegezni azokkal az emberekkel, akiknek a flamenco tölti ki a mindennapjait. Így hát igyekszem ismerkedni, minél több helyre eljutni, és jó közegbe kerülni, ahol sokat tanulhatok! Még keresgélek, de egyelõre úgy érzem, jó úton járok . . . Persze biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendõ 3 év még igen sok meglepetést tartogat.

S.P.:Milyen az oktatás, hogy tetszenek az oktatási módszerek és az egyetemi élet?

P.Zsófi:Én nem egyetemre járok, hanem egy konzervatóriumba, ami olyasmi, mint mondjuk otthon a zenei konzi, csak az itt létezik táncban is. (Azt azért el kell mondjam, hogy az iskola úgy néz ki, mint egy kastély, mert eredetileg ez volt a "Pabellón de Argentina", ami a 1929-es Világkiállításra készült. A bejárat a Maria Luisa Parkra néz, a másik oldalról, pedig a Guadalquivirre van kilátás. Egyszerûen mesebeli!)

Az iskolám 104 éve mûködik, de olyan, hogy flamenco szak eddig még nem volt. Azaz 6 éves a képzés, de a mostani legidõsebb évfolyamosok -flamenco táncból- még csak ötödikesek. Ennek megfelelõen az oktatás is, pontosabban a rendszere, még kialakulóban van. Amit elég nagy feladat kialakítani, hiszen egy olyan mûfajról van szó, amit eddig csak a "szájról-szájra" módszer alapján lehetett elsajátítani, vagyis a különbözõ mesterek a saját metodikájuk szerint tanítottak/tanítanak, vagyis nem létezik olyan kialakult tanítási elv, mint mondjuk a balettban.
(Nem is tartom valószínûleg, hogy valaha lesz olyan, mert a flamenco nem arról szól)

Ezért a mi óráink is nagyon az adott mesterektõl függnek, de természetesen van osztályzás, trimeszterenként vannak vizsgáink és elvileg mindegyiken meg is lehet bukni.

S.P.:Kik a csoporttársaid, külföldiekkel tanulsz együtt vagy kizárólag spanyolok vannak?

P.Zsófi:Engem a 3. évfolyamba vettek föl és mûvészeti iskola révén, nem korhatárhoz, hanem képességekhez kötött a bekerülés, így az én osztályomban a 14-tõl a 20 évesig mindenki megtalálható.

Nincs olyan feltétel, hogy csak spanyolokat vennének fel, de jelenleg én vagyok az egyetlen külföldi, ha jól tudom, akkor az egész iskolában is. Persze van olyan, aki mondjuk marokkói, vagy félig japán, de õk már kiskoruk óta itt is élnek. De olyan, aki emiatt költözött volna Sevillába, olyan nincs más. :)

S.P.:Hogy állsz a spanyollal és az andalúz akcentussal?

P.Zsófi:Uhh, ez nehéz kérdés!!! Lássuk csak: ezt én magam nehezen ítélhetem meg, de abból szoktam levonni a következtetéseket, hogy pár hónapja, ha egy spanyollal beszélgettem, az elsõ 3 mondatom után azt kérdezte:

1. Te honnan valósi vagy?
2. -Magyarországról származom.
3. Aaaamúgy jól beszélsz..

Most ott tartok, hogy az elsõ 3 mondat után azt kérdezik:

1. Te sevillai vagy?
2. Nem. Magyar vagyok.
3. Tényleg? Pedig nagyon jól beszélsz!

Valójában az a helyzet, hogy gátlásom nincs, andalúz akcentusom van, de össze-vissza beszélek, mármint ami a nyelvtant illeti. Ami most kezdett el zavarni. Mert eddig örültem, ha beszéltem, és megértettek, de most meg már zavar, hogy nem tudom magam ÚGY kifejezni és zavar, amikor tudom, hogy nem helyesen mondok valamit. Ezért nyárra tervezek valami nagyon intenzív nyelvtanfolyamot :)

S.P.:Mennyire drága az élet Dél-Spanyolországban?

P.Zsófi:Számomra is meglepõ volt tapasztalni, de azt kell, hogy mondjam: összességében nézve olcsóbb, mint otthon. (és nem ám az itteni, hanem a hazai fizetéssel összevetve!)

Vannak dolgok, amik drágábbak, vannak amik olcsóbbak, de ha mindent összevetve nézzük az Életet, akkor olcsóbb. (Persze ez teljes mértékben az én egyéni tapasztalatom és csakis Sevillára vonatkoztatva)

S.P.:Azt hiszem nagy szerencséd volt, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között -amikor rengeteg spanyol is munka nélkül maradt-, sikerült munkát (is) találnod.  Mesélnél errõl egy picit, hogy hogy találtad és tulajdonképpen hol is dolgozol.

P.Zsófi: Valóban. Hatalmas nagy szerencsém volt! És azóta is hálás vagyok, hogy minden úgy alakult, ahogy alakult, s nem csak a munkám szempontjából. Úgy érkeztem Sevillába, hogy egy olyan helyen laktam az elsõ két hétben, ahol véges ideig maradhattam, és ez idõ alatt kellett másik helyet találnom. Az sem volt biztos, hogy felvesznek az iskolába, hiszen a felvételi még hátra volt. A szüleimtõl természetesen kaptam támogatást, de az itteni megélhetésemet õk nem tudnák állni, így azt is tudtam, hogy minél hamarabb munkát kell találnom.

És csodák csodájára két héten belül minden vágyam rendezõdött. A jelenlegi lakásom csupán egy utcával arrébb van az elõzõtõl, az iskolába felvettek és munkát is találtam.

A már említett souvenir boltban dolgozom délelõttönként -ami közvetlen a Giralda mellett van-, és délután vannak az óráim. Szerintem az állást az angoltudásomnak köszönhetem, mert ilyen boltba örülnek, ha valaki tud beszélni a külföldiekkel, mert itt sajnos elég kevesen beszélnek angolul. A munkát pedig úgy találtam, hogy ahova csak tudtam beadtam az önéletrajzom és hát innen hívtak vissza.

S.P.:Mik a terveid a jövõre nézve? Még 3,5 évig építed, csiszolod a flamenco tudásod Sevillában és utána?

P.Zsófi: Természetesen addig sem egy souvenir boltban szeretnék végig dolgozni és nem csak és kizárólag a konzervatóriumban szeretném magamba szívni a tudást. Vannak terveim a közel- és a távoljövõre nézve is. Nem is kevés, nem is kicsi. Folyton, minden nap keresem a lehetõségeket. S ha elvégzem az iskolát? Egybõl hazamegyek egyet táncolni!:)
A többi pedig még titok!

Segovia - spanyol világörökség

A spanyol fõvárostól mintegy 90 km-re fekszik Segovia városa, mely leginkább a római korból fennmaradt Aquaduct-járól híres. Nem véletlen.

Az 1.századból fennmaradt vízvezetéket még a rómaik emelték, hogy az Acebeda folyó vizét a városba szállítsák. A közel 18 km hosszú vízvezeték egészen az Alcazar-ig fut be, összesen 166 ívbõl áll. Mégis érdekességét nem a hossza jelenti, hanem az a mérnöki tudás, precizitás, ahogy felépítették. Hihetetlennek tûnik, de igaz, hogy a hatalmas aquaduct-ot minden kötõanyag nélkül építették!

A szádadok során mindössze egyszer érte támadás Segovia jelképét, méghozzá 1072-ben, amikor Al -Mamún muzulmán vezér támadást indított a mára már aVilágörökség részévé nyilvánított Segovia ellen. A csata során 36 ív sérült meg, melyet késõbb helyreállítottak.

A vízvezetéken kívül is akad még látnivaló Segovia-ban, például a Spanyolország utolsó gótikus stílusban emelt katedrálisa illetve az Alcázar, melyet az Eresma és Clamores folyó torkollatánál emeltek. A sziklás emelkedõn fekvõ erõdítményt feltehetõen már a kelták korában is lakták, késõbb viszont (XIII.sz) a spanyol királyok rezidenciájává vált. Érdemes tehát ellátogatni Segoviába, akár egy 1 napos kirándulás erejéig is!

Madártemetõ a Plaza Mayor-on?

Madrid egyik legkarakteresebb terérõl van szó, ahol ugyan egy emléktábla sem jelzi, hogy bármilyen madártemetõ állt volna ott korábban, mégis van igazság alapja a felvetésnek.

Az árkádos tér közepén álló szobor - mely III. Fülöp királyt ábrázolja lóháton - már nem a XVII. század elején készült eredeti változat, hanem egy restaurált, módosított verzió.

Eredetileg ugyanis nyitva volt a ló szája, amelynek peremén szívesen vendégeskedtek kis madarak, akik onnan figyelték a tér nyüzsgõ életét. De ha nem voltak elég körültekintõek vagyis inkább túlságosan kíváncsiak voltak, könnyen becsúsztak a ló sötét gyomrába, ahonnan már nem tudtak visszakászálódni, elnyelte õket a ló sötét gyomra.

Mivel a szobor belsejét nem vizsgálgatták, ezért minderre (több száz év után) csak akkor derült fény, amikor 1931-ben a Második Köztársaság kikiáltásakor a téren összegyûlt nép közül valaki egy robbanószerkezetet hajított a ló szájába, amely megadva magát, 2-3 darabra hullott szét. Ekkor tárult fel a szobor gyomra, amely több száz kis veréb tetemét rejtette.

A szobor rekonstruálásakor ezért változtattak rajta, és a ló száját zárt állapotban készítették el, hogy ne történhessen hasonló a tér békés szárnyas látogatóival.

A Plaza Mayornak természetesen nem ez a legfõbb jellegzetessége, ez csak egy apró kis történet, amely általában a hagyományos útikönyvekben nem szerepel.
A Plaza Mayor-on egyébként mindig zajlik az élet, nem csak turisták látogatják szívesen, hanem a helyiek is, mert ott szinte mindig történik valami. Koncertek vannak, utcazenészek muzsikálnak, vasárnaponként bélyeg- és érmegyûjtõk csere-berélnek, karikaturisták rajzolnak, képeket, festményeket árulnak, az árkádok alatt pedig kézmûves- kalap- és ajándékboltok sorakoznak.

Télen sem kevésbé aktív a tér élete, hiszen a madridi karácsonyi vásár is itt zajlik.Minden évben egy hatalmas Betlehemet állítanak fel, a pavilonsoron pedig különféle figurákat lehet vásárolni az otthoni verzióhoz. Mert ugye a spanyol családoknál nem csak karácsonyfát szokás állítani, hanem Betlehemet is.

Az árkádok alatt és a környezõ utcákban nincs hiány vendéglátóhelyekbõl, egymást érik a bárok, vendéglõk, ahol azért meg kell hagyni, hogy leginkább a turistákat várják (ez a magasabb árakból és a gyengébb minõségbõl egyértelmûen kiderül), de amit érdemes megkóstolni, ha a Plaza Mayor-on járunk, az a fõtér specialtiása: a tintahalas szendvics.

A Plaza Mayor-ról még rengeteget lehetne mesélni, még vissza-visszatérünk erre a témára.

Harci rítusok Peruban II.

Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy nem veszélyes-e egy ilyen agresszív csatát, rítust ennyire közelrõl végigkövetni, dokumentálni, fotózni.

-Dehogynem! Úgy kellett a résztvevõkkel együtt menekülnünk a Quehue-i csapat elõl, amikor hirtelen megindulva lerohanták a térfelünket.

A helyzetet tovább rontotta a ránk zúduló jégesõ, rohantunk ahogy csak tudtunk, miközben ütöttek, koppantak a nagy jégdarabok.

Mindenki a buszok felé menekült. Itt tudtuk csak meg, hogy bár sok volt a sebesült, senki sem halt meg. - Meséli Rita.

A nõk balszerencsét jelentenek az Andok vallási túlvilágában, legalábbis a Chiaraje és a Tocto rítusok közelében biztos, hogy nem nézik jó szemmel a nõk közelségét. Ezt bizonyítja, hogy csaknem eltalált minket egy kõ egy felbõszült parittyából, hiszen a férfiak "titkát" próbáltuk kísérõmmel közelrõl meglesni, messze távolból ugyanis csak apró pontoknak láttuk õket.

Nézd meg, hogy zajlik a harc

Az agresszió sokszor olyan méreteket ölt, hogy akkor az egyik "harcos"- aki ráadásulcsapattárs volt -minket is szívesen leterített volna elhajított kövével. A Chiarajén csak figyelmeztettek minket, hogy azonnal menjünk vissza az "asszonyok hegyére". Azt hiszem ezzel az életünket is megmentették, hiszen a nem várt villámgyors támadás elõl még így is futnunk kellett.

Mint egyetemes témát az erõszakot tekintve, egy másik "verekedõs" rítust választott Rita összehasonlításként a kutatásai során -a Takanakuy-t -mely Chumbivilcas tartományban zajlik, karácsonykor. :)

Az erõszak itt is 100% jelen van, de valamiben mégis különbözik ez az ütközet. Errõl fog mesélni nekünk Rita jövõ héten.

Harci rítusok Peruban 1.rész

Ki gondolná, hogy Peruban a mai napig léteznek különféle harci rítusok, mint például a Chiriaje, amely tulajdonképpen egy véresen komoly összecsapást takar, ahol nem ritka a halálos áldozat sem.

Canas tartományban, a 4500 m-en fekvõ Chiaraje pampán száll szembe egymással parittyával és kövekkel két közösség, akiket szomszédos falvak emberei is támogatnak az összecsapásban.

A rítus neve is azt jelenti "a hely, ahol az alvadt vér képzõdik". A vallási funkcióból eredõen az elesettekbõl kiömlõ véráldozatot "Pachamamá"-nak, azaz a földanyának nevezik, aki ezt elfogadván jó évet, bõ termést ad az esztendõre. A halál tehát azt jelenti, hogy biztosan jó lesz az év.

Minderrõl és a rítus további részleteirõl Kardulesz Rita antropológus számolt be nekünk, aki öt hónapot töltött az inka birodalom hajdani fõvárosában, Cusco-ban, hogy kutatásokat végezzen és szemtanuja legyen különbözõ perui harci rítusoknak.

Mint azt K. Rita beszámolójából megtudtuk, a nézõk és a nõk helye kétoldalt egy magaslaton van, ahol egyébként még hatalmas mikrohullámú antennák is találhatók. Cigarettától a Coca Coláig már minden megkapható itt a magasban, kis piacra emlékeztetett a "vásári kirakodás". Több évvel ezelõtt még nem volt ilyen gazdag a választék, akkor csak az asszonyok fõtt ételeit kínálták, de legfõképp kukoricához és chuno-hoz, a szárított "felföldi" burgonyához lehetett hozzájutni.

Európai szemnek szintén különlegesek a zacskókban árult koka levelek, amiket folyamatosan rágnak, hogy energiát nyerjenek, de még jóslásra is szolgálhatnakl: rágás közben az ízétõl függ, mi lesz a küzdelem kimenetele. Nem utolsó sorban pedig a rítust közvetlenül megelõzõ és általában istennek szánt, áldozati-ajándékozó szertartás fontos eleme is.

Innen, errõl a táborozási ponttól indulnak tehát el a Cheqa közösség férfijai, hogy szembeszálljanak az aznapra ellenségnek számító Quehue harcosaival. Õk maguk játéknak nevezik a küzdelmet, és nagyra becsülik a részvételt, derült ki az interjúkból.

Olyan eszközökkel folyik ez a "harci játék" "guaracá-n", a parittyán kívül, mint "wichi-wichi", vagy "liwi", amelyek támadó és védelmi fegyverek és többek között arra szolgálnak, hogy a lovak lábára ütéseket mérjenek - egyes harcosok ugyanis lovon mennek a küzdelembe - vagy szemtõl szembe mérjenek csapást a sebesültekre, akiket nemritkán foglyul is ejtenek.

Az "asszonyok hegyén" a nõk énekelnek és táncolnak, így bátorítva férjeiket, rokonaikat. A dalok szövege mind a harchoz kapcsolódik, mely ösztönzi, serkenti és óva inti a csatába indulókat. A férfiakat ezeken kívül az ital is stimulálja, nád- és ánizspálinkát isznak, hogy felszabaduljanak gátlásaik alól. Ezért lesznek egyre keményebbek az összecsapások a küzdelem felére, délutánra, és dõlnek el végül még sötétedés elõtt.

Az egyik csapat ilyenkor dominál a másik fél területén, lerohanja bázisukat, ahol a nõk és a nézõk táboroznak. Az asszonyok árujukat odahagyva menekülnek. Mondják, hogy a nõk is szembeszállnak köveket dobálva (a Mikayo nevû rítusnak például a nõk is részesei).

Az ital halált is okozhat, hiszen ha egy résztvevõ nagyon részeg, lankad a figyelme, lelassul, könnyebben megsebesül és esik áldozatul az ellenségnek, akik anyacsavar vagy biciklilánc-végû ostoraikkal páholják halálra.

Rita a kutatás során sok helybélit kérdezett meg arról, hogy számukra mit is jelent az egész, mi az ismétlés oka, mit jelent az erõszak, mit hoz a gyõzelem, milyen mítoszaik, képzeteik vannak.

Bizonyára nem kis izgalmat rejt magában egy ilyen harci rítus kutatása, személyes megélése közvetlen közelrõl, de egyben óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy nem veszélyes-e egy ilyen agresszív csatát, rítust ennyire közelrõl végigkövetni, dokumentálni, fotózni.

Erre a kérdésre fog választ adni nekünk jövõ héten antropológus szakértõnk, beavatva a sztori félelmetesebb részeibe...   

Döntetlen az idei paradicsomháború

Valenciától nem messze fekszik Bunol, ahol ez a nem hétköznapi ünnep, a Tomatina zajlik. Õrült spanyolok és turisták tömegei vetik bele magukat a pardicsomtengerbe és kedvükre dobálják a puha, kifejezetten erre az alkalomra elõkészített paradicsomokat. Töménytelen mennyiséget.

Ezt a háborút nem lehet szárazon megúszni, de persze nem is az a cél, hanem hogy minél nagyobb mennyiséget zúdítsunk másokra.

Célszerû tehát ennek megfelelõen öltözni: zárt cipõben menni, (mert egy papucsot könnyen el lehet hagyni a küzdelem közepette), olyan elnyûtt szerkót választani, amit már máskor nem szeretnénk hordani, mert biztos megsínyli a pari-csatát.

Egy búvárszemüveg is jól jön ezen a bunoli parádén, mert így kivédhetjük az amúgy szemünkbe röppenõ darabokat .

Fényképezõgépet vagy kamerát csak és kizárólag vízállót szabad vinni, mert különben nemhogy fotónk nem lesz utána, de gépünk se. :)

Egy-egy fotó kedvéért nem érdemes felmászni kerítésre, párkányra, stb, mert akkor mi kerülünk a célkeresztbe, mindenki minket fog bombázni.

Ezek nem szabályok, csupán tanácsok, érdemes megfontolni õket ha az ember részt szeretne enni ezen a mókás spanyol ünnepen.

És mivel erre a bunoli õrületre mindig sok jelentkezõ van, szállásról idõben kell gondoskodni, nehogy a csata után ne legyen hol lehajtania fejünket.
Jól fog esni a pihenés. (miközben a takarítóbrigád újra tisztaságot varázsol Bunol utcáira és másnap minden megy tovább a maga rendjén.)

Halálfutam Pamplonában

Az idei bikafuttató õrület van, akinek az életébe került. Pamplona szûk utcáin a napokban zajló fiesztán egy bátor vállalkozót eltaposott a feldühödütt bikasereg egyike.

A helyszínen készenlétben lévõ mentõsök sajnos nem tudták megmenteni a sérültet, olyan súlyos sérülést okozott a több, mint 500 kilót nyomó felbõszült állat.

Annak ellenére, hogy minden évben sokan megsérülnek (könnyebben vagy súlyosabban) nem veszi kedvét a népnek, továbbra is rengetegen vállalkoznak, hogy a kiengedett bikák elõtt rohanjanak egészen a bikaviadal arénáig. Már aki eljut odáig, ugye.

Elõfordult már olyan is, hogy a kordonok mögött álló, csupán nézelõdõ közönség közül valakit oly annyira nyakon szúrt a bika, hogy elvérzett, nem tudtak rajta segíteni az orvosok.

Ez a San Fernines ünnep fekete oldala.

Hál' Istennek azért nem minden évben szed halálos áldozatot San Fermines ünnepe, és a reggeli bikafuttatás (encierro) után másnap hajnalig mulat a nép.

De minden kétség nélkül a bikafuttatás a legizgalmasabb mozzanata a bulinak, amit nem is lehet szavakkal leírni. Inkább nézzünk meg egy videót: http://www.elpais.com/especial/san-fermin/

Pamplona közelről 2.rész

Mivel Pamplona elég közel van Baszkföldhöz (País Vasco), felmerül a kérdés, hogy érezhetõ-e szerinted a mindennapokban a baszkok függetlenedési törekvése.

S.Bogi: Nap mint nap lehet érezni, de csak csendes jelei vannak a városban, teljesen békés az együttélés. A házakon kiakasztott baszk zászló megszokott dolog, mint az a képen is láthatjuk és az egyetemen is a castellano mellett baszkul is folyik a tanítás, ahogy a feliratok jó része is két nyelven van kiírva.

De gondolom azért nem kezdtél bele a baszk nyelv (euskera) tanulásába.

Nem, nem. Egyelőre a spanyolra koncentrálok illetve elkezdtem járni flamencora is, ha már itt vagyok, ki kell használnom a lehetőséget, hogy autentikus körülmények között tanulhassak.

És milyenek az autentikus körülmények? Ha jól tudjuk már itthon is belekóstoltál a flamenco-ba, tehát van összehasonlítási alapod.

Sokkal gyorsabban és intenzívebben haladnak, mint otthon, és már maga az óra is tele van tûzzel, egészen más a hangulata, mint a magyar tanításnak.

Ez az említett tûz és hangulatvilág, ami a spanyoloknál uralkodik, gondolom feltöltõdést jelent számodra, minden apró részletet szebbé tesz.

Igen, élvezem a spanyol létet és kultúrát, a fejlett infrastruktúrát, az emberek életszeretetét és jókedvét, a városok kézzelfogható történelmét, a nagy spanyol fiestakat, a tiszta utcákat és a sok-sok napsütést.

Élvezd is, használd ki az ott töltött idõt, ami egy örök emlék lesz, ez egészen biztos. A tanulmányaidhoz további sok sikert kívánunk, köszönjük a beszélgetést.