Ösztöndíjat nyertem Valladolidba

Sokan keresitek a lehetőségeket, hogy miként lehet költségkímélő módon Spanyolországban nyelvet tanulni. Ezen a héten Kiss Eszterrel, a Granada Nyelviskola diákjával beszélgettünk, aki két hetet töltött Valladolidban. Az 500 eurós nyelvtanfolyamért mindössze 85 eurót fizetett az ösztöndíj felhasználásával. 

S.P.: Mi járt a fejedben indulás előtt, izgultál?

- Érkezés előtt közvetlen, és az utazást megelőző hetekben nagy izgalom volt bennem. Mivel viszonylag későn kaptam meg a szállásadóm elérhetőségeit, így utazás előtt csak annyit tudtam meg, hogy egyedül él. Reménykedtem benne, hogy fiatalabb lesz, de tapasztalataim azt mutatják, hogy erre a lehetőségre egyedül maradt nagymamák csapnak le, így szerezve társaságot: az én nénim Karácsony kivételével egész évben fogad lányokat minden országból. Mondhatni kuriózum voltam neki, mert eddig csak egy magyar vendége volt, a többség Angliából, Lengyelországból, és Oroszországból érkezik.

S.P.: Nézzük az elejétől az egészet: megérkeztél Valladolidba. Milyen volt a fogadtatás?

Vonattal érkeztem Valladolidba Madrdiból.   A vasútállomáshoz közel kaptam szállást egy néninél. Nagyon érdekes volt, mert ahogy megérkeztem rögtön úgy kezdett el beszélgetni velem a szállásadóm, mintha ezer éve ismernénk egymást. Itt fontos megjegyeznem, hogy családos szállást kértem, ahogy a csoporttársaim jelentős része, ám mindenkit nagymama korú nénik fogadtak. Igaz, így is többet használtam a nyelvet, mint bármely más szállás esetében, de jó tudni azt, hogy aki arra építene, hogy a családos szállásnál hallgathat/megtapasztalhat egy mindennapos spanyol családi életet, az ne csalódjon.

S.P.: Milyen nyelvtudással érkeztél, mennyit es hol tanultál előtte spanyolul?

- A spanyol tanulmányaim, tudásom meglehetősen összetett kérdés. A gimnáziumban második nyelvnek kezdtem el tanulni. Heti három órám volt az első két évben, és a szüleim szerették volna, ha érettségire nem csak angol nyelvvizsgám legyen, hanem spanyol is. Mivel a második nyelvnél nem éreznek a diákok nagy motivációt, így nálunk is folyamatosan apadt a figyelem az órákon. Így tizedik végén elhatároztam, hogy nyelvsuliban is fejlesztem magam. A Cervantes intézet volt a cél, de a Granada több lehetőséget kínált, illetve jobban is útba esik hazafele, így esett erre a választásom. Rita csoportjába másfél évig jártam. Nagyon motiválóak voltak a granadás órák, programok, előadások, így esett a választásom a továbbtanulásnál is a spanyolra. Idén januárban elkezdtek sűrősödni az érettségis, ballagós feladatok, teendők, már nem tudtam heti két alkalmat szánni rá. Magánórára váltottam, heti egy alkalommal jártam Andihoz emelt szintű spanyol érettségi felkészítésre.

 

S.P.: Elégedett voltál a csoporttal ahova a szintfelmérőd alapján besoroltak? Hányan voltatok és mennyire volt vegyes a társaság?

Nagyon szerettem a csoportom, az első héten tizenkilencen, a másodikon kilencen voltunk. Ez azért van így, mert van aki csak egy, van aki két hétre érkezik. Így a második héten minden csoport családiasabb volt. Azért jött be nagyon, mert bár volt könyv, és hogy mit kéne megtanulnunk a két hét alatt, a tanár nagyon rugalmas volt. Rengeteg körkérdés volt a hazánkkal, kultúránkkal kapcsolatban, merthogy igen vegyes volt a társaság. Volt német, olasz,francia, belga, marokkói, holland, görög...

S.P.: Milyen érzés volt megélni, hogy a tanár spanyol anyanyelvű volt és ha akart volna se tudott volna magyarul segíteni? Elboldogultál a spanyol magyarazátokkal?

Egy fiatal tanárnőnk volt, nagyon egyszerűen magyarázott, így nem volt problémám azzal, hogy nem értek valamit. Volt olyan, hogy mutogatnia kellett, mert nem jöttünk rá anélkül, de nem volt olyan, hogy úgy mentem volna haza, hogy ezt meg kell néznem a szótárban.

S.P.:Hogy érzed, mennyit dobott a spanyoltudásodon ez a két hét?

Biztos sokat segített ez az ösztöndíj, a szállásadóm szerint Valladolidban beszélik a legszebben a spanyolt, ezért megy mindenki oda tanulni, fejleszteni a tudását. Van benne valami: a szomszéd néninél egy amerikai lány lakott, aki szintén suliba járt, csak nem abba, amelyikbe én.

S.P.: Hogy tetszett maga Valladolid? Mi volt a legjobb élményed?

Valladolid egy közepes méretű város, rengeteg nevezetességgel. Nem nagyon lehet unatkozni: templomok és múzeumok követik egymást. Itt van Cervantes háza, és Kolumbusz utazásairól is van egy érdekes kiállítás. Személyes kedvencem a Campo Grande volt, ami Valladolid nagy parkja több szökőkúttal, különféle madarakkal. Elvileg tilos etetni a pávákat, de a tanárunk is buzdított arra, hogy nyugodtan etessük meg őket, hálásak lesznek érte!

S.P.: Voltak órán kívül is foglalkozások, programok?

A héten négy nap volt óránk, minden nap négy óra. Egy nap pedig egy-egy várost látogattunk meg: első héten Segoviát és Pedrazát, második héten Salamancát és Simancast. Erre érdemes elmenni, mert ezen a napon nincs oktatás, ez pedig egy egésznapos fakultatív programlehetőség.

S.P.: Miért ajánlanád másnak is, hogy pályázzon ösztöndíjra hasonló tanfolyamra?

Úgy gondolom, hogy a legjobban akkor tudunk fejlődni, ha nyelvi környezetben, anyanyelvi emberek között használjuk a spanyolt. Nekem nagy segítség volt, mert az első nap még mondanom kellett a néninek, hogy lassabban beszéljen, a második hét végére már nem volt gondom.

Köszönjük Eszternek a beszámolót, örülünk, hogy élményekkel teli és hasznos volt a valladolidi kiruccanás.

Eszter a Granada Nyelviskola kiemelkedő diákjaként részesült az ösztöndíjban, a kiutazást és a szállást (családnál, félpanzióval két hétre 480 €) ő maga állta, de az 500 eurót érő nyelvtanfolyamért az ösztöndíj igénybevételével mindössze 85 €-t fizetett regisztrációs díjként.

Ha Te is szeretnél Spanyolországban tanulni rövidebb-hosszabb ideig, keresd az alternatív lehetőségeket, kíméld a pénztárcádat: pályázz ösztöndíjra, légy önkéntes vagy au-pair.