Trükkös lopások Spanyolországban

Vigyázz az értékeidre, ha mostanában Spanyolországba utazol, főleg, ha autóval mész vagy ott bérelsz járgányt. Az idei sláger trükk, ahogy átverik a turistákat és megfosztják értékeiktől, az a következő.

Leginkább benzinkutaknál, vagy parkolás közben, után szólítják meg a turistákat, (általában többen vannak, csapatban dolgoznak) elterelik a figyelmüket valamilyen szöveggel és míg a gépkocsi tulajdonos azzal foglalkozik, szépen kirámolják az autót.

Több magyar turista is megjárta idén. Egyikőjük Barcelonában kocsikázott, amikor megállították, mondván, hogy leeresztett a hátsó kereke, nézze meg, és ha kell segítenek neki. Míg az illető a hátsó kerékkel volt elfoglalva, a tolvaj banda másik tagja a hátsó ülésről elvitt minden értéket: fényképezőgépet, igazolványokat, pénztárcát, stb. Ezek az elkövetők latin-amerikaiak voltak, de mivel ez most egy menő trükk, érdemes résen lenni, bárki is akar a kocsinál "segíteni".

Gyakorlott, profi tolvajokról van szó, mert képesek akár 3 ember figyelmét is elterelni és pillanatok leforgása alatt megkaparintani a zsákmányt.

Sajnos Spanyolországot is elérte a trükkös tolvajok hada...Vigyázz Te is!

Sacromonte - flamenco barlangok

Andalúzia nem csak gyönyörű, hanem érdekes is. Granada hangulatos utcái, virágokkal gazdagon tűzdelt falai, udvarai és látnivalói leveszik a lábáról az odalátogatókat.
Ha Granada, akkor Alhambra. Az asszociáció azt diktálná, hogy a volt mór erődítményről szóljon a fáma, de mi most e andalúz város hegyei közé kalauzolunk Téged, a Sacromonte negyedbe.

Ez a városrész a nagyszerű panorámáján túl flamenco barlangjairól híres, ahol minden este autentikus táncműsort láthatunk. A barlangegyüttesben, amely egy cigány család kezében van, párhuzamosan zajlanak a flamenco előadások, amit természetesen élő zene kísér.

Érkezésünkkor még üres volt a kis flamenco barlang, ami nem több egy szűk 20-25 m2-nél, körbe székek a nézőknek, a falon flamenco "Istenek", ott járt celebek és tarka díszek.
Még mielőtt kezdődne az előadás a -stílusosan cigány- felszolgáló végigszalad a welcome sangría-val a lassan helyet foglaló vendégeknél és közben már készülődnek a zenészek is.
Ezután indul is a műsör, hamar megtellik a tér élettel, ritmussal, szenvedéllyel.

A többségében japán közönség tátott szájjal, rezzenéstelen arccal figyeli a táncosokat, így nem csak a flamenco, hanem ezek a tekintetek is külön műsort jelentenek. Érdekes egyébként, hogy Sevillában a flamenco akadémiákon rengeteg japán hölgy tanulja ezt az andalúz, cigány gyökerekkel rendelkező táncot.

A fellépők között egyaránt vannak nő-, és férfi táncosok, fiatalok, idősebbek és szinte mindenki megmutatkozik zenész, táncos," tapsoló" szerepben is, látszik, hogy ez az életük, mesterségük.

A másfél órás bemutató után a közönséget is táncba hívják, de hát őszintén, ki az a bátor vállalkozó, aki egy ilyen profi előadás után elfogadja a felkérést. . . persze akad azért, aki minden gátlás nélkül betársul, sőt egy-egy vicces japán nő, magát bikának képzelve (rögtönzött szarvakkal) "nekimegy" a táncosok által lengetett kendőnek. . . :)

Ha Granadában jársz, feltétlen látogass el a Sacromonte negyedbe és a híres flamenco barlagokba, mert felejthetetlen élmény lesz! (még akkor is, ha nem pont japán brigáddal hoz össze a sors)

Sevillában minden ajtón, ablakon be kell nézni

A héten Pirók Zsófival -a szintén flamenco művész Lippai Andrea lányával- beszélgetünk, aki Sevillába tette át székhelyét egy pár évre, hogy a flamenco őshazájában tanulhasson és képezze magát. Kinti élményeiről, benyomásairól, a spanyol életről és oktatási módszerekről faggattuk őt.

S.P.: Tudom, hogy már korábban is jártál Sevilla-ban, de mivel akkor csak turistaként és rövidebb időt töltöttél ott, gondolom most ismerted meg igazán a várost, a sevillai életet. Hogy tudnád ezt a benyomásod 1-2 mondatban megfogalmazni?

P.Zsófi: Amikor először jártam itt 8 éves voltam. Nem mondhatnám, hogy igazán turista szemmel figyeltem akkor a dolgokat :) Akkor családostul jöttünk ide két hónapra, mert Édesanyámnak az volt az első flamencós tanulmányi útja. Akkoriból arra emlékszem, hogy kishúgommal mindig kukucskáltunk a flamenco órákon, hogy nagyon meleg volt, -ezt nagyon szerettem-, hogy sok szökőkút volt a parkokban, rengeteget kellett gyalogolni a macskakövön, és hogy volt egy hely, ami teljesen elvarázsolt.

Azóta már tudom, hogy az a Real Alcázar volt :)

Most hogy itt élek, már megtapasztaltam azt is, milyen a sevillai hideg, főleg hogy az itteni lakások nem hőszigeteltek és fűtés sincs. De nagyjából ismerem a turista szemléletet is, mivel egy souvenir boltban dolgozom, ahol sokat beszélgetek az idelátogatókkal.

De az tény, hogy aki "csak" a Giraldát, az Alcázart, a Toro del Oro-t nézi meg, vagy végigsétál a Calle Sierpesen, az még igen keveset látott, mert a város igazi hangulatát szerintem szűk utcácskái, a macskakő, a bárok, a bicikliút mellett -végig- sorakozó narancsfák, a folyóparti sétány, a gyönyörű homlokzatok és belső udvarok adják.
Útravalóul adnám annak, ki erre jár: Minden ablakon, s ajtón be kell ám nézni, mert sosem lehet tudni milyen belső udvar tárul a szemünk elé. Vannak ám meglepetések!

S.P.:Egy flamenco táncosnak Sevilla maga a kánaán szakmai szempontból, nem? És most nem csak az ott végzett tanulmányokra gondolok, hanem hogy igazi flamenco levegőt szívsz magadba a bárokban, tablao-kban, profi varrja a ruháidat.

P.Zsófi: Bizony! Való igaz, hogy ami a flamenco azt sem a konzervatoriumban, sem könyvekből megérteni nem lehet. Ahhoz ott kell ülni fél méterre az énekestől, érteni kell miről énekel, érezni kell, mikor tör elő mindenkiből egyszerre egy-egy haleo, látni kell, ahogy néha felpattan valaki a közönségből egy füstös kocsmában, s olyat táncol, a legnagyobb természetességgel -mert árad belőle-, hogy az ott ülő turisták, azt hiszik, na, ő volt a beépített ember. Együtt kell lélegezni azokkal az emberekkel, akiknek a flamenco tölti ki a mindennapjait. Így hát igyekszem ismerkedni, minél több helyre eljutni, és jó közegbe kerülni, ahol sokat tanulhatok! Még keresgélek, de egyelőre úgy érzem, jó úton járok . . . Persze biztos vagyok abban, hogy az elkövetkezendő 3 év még igen sok meglepetést tartogat.

S.P.:Milyen az oktatás, hogy tetszenek az oktatási módszerek és az egyetemi élet?

P.Zsófi:Én nem egyetemre járok, hanem egy konzervatóriumba, ami olyasmi, mint mondjuk otthon a zenei konzi, csak az itt létezik táncban is. (Azt azért el kell mondjam, hogy az iskola úgy néz ki, mint egy kastély, mert eredetileg ez volt a "Pabellón de Argentina", ami a 1929-es Világkiállításra készült. A bejárat a Maria Luisa Parkra néz, a másik oldalról, pedig a Guadalquivirre van kilátás. Egyszerűen mesebeli!)

Az iskolám 104 éve működik, de olyan, hogy flamenco szak eddig még nem volt. Azaz 6 éves a képzés, de a mostani legidősebb évfolyamosok -flamenco táncból- még csak ötödikesek. Ennek megfelelően az oktatás is, pontosabban a rendszere, még kialakulóban van. Amit elég nagy feladat kialakítani, hiszen egy olyan műfajról van szó, amit eddig csak a "szájról-szájra" módszer alapján lehetett elsajátítani, vagyis a különböző mesterek a saját metodikájuk szerint tanítottak/tanítanak, vagyis nem létezik olyan kialakult tanítási elv, mint mondjuk a balettban.
(Nem is tartom valószínűleg, hogy valaha lesz olyan, mert a flamenco nem arról szól)

Ezért a mi óráink is nagyon az adott mesterektől függnek, de természetesen van osztályzás, trimeszterenként vannak vizsgáink és elvileg mindegyiken meg is lehet bukni.

S.P.:Kik a csoporttársaid, külföldiekkel tanulsz együtt vagy kizárólag spanyolok vannak?

P.Zsófi:Engem a 3. évfolyamba vettek föl és művészeti iskola révén, nem korhatárhoz, hanem képességekhez kötött a bekerülés, így az én osztályomban a 14-től a 20 évesig mindenki megtalálható.

Nincs olyan feltétel, hogy csak spanyolokat vennének fel, de jelenleg én vagyok az egyetlen külföldi, ha jól tudom, akkor az egész iskolában is. Persze van olyan, aki mondjuk marokkói, vagy félig japán, de ők már kiskoruk óta itt is élnek. De olyan, aki emiatt költözött volna Sevillába, olyan nincs más. :)

S.P.:Hogy állsz a spanyollal és az andalúz akcentussal?

P.Zsófi:Uhh, ez nehéz kérdés!!! Lássuk csak: ezt én magam nehezen ítélhetem meg, de abból szoktam levonni a következtetéseket, hogy pár hónapja, ha egy spanyollal beszélgettem, az első 3 mondatom után azt kérdezte:

1. Te honnan valósi vagy?
2. -Magyarországról származom.
3. Aaaamúgy jól beszélsz..

Most ott tartok, hogy az első 3 mondat után azt kérdezik:

1. Te sevillai vagy?
2. Nem. Magyar vagyok.
3. Tényleg? Pedig nagyon jól beszélsz!

Valójában az a helyzet, hogy gátlásom nincs, andalúz akcentusom van, de össze-vissza beszélek, mármint ami a nyelvtant illeti. Ami most kezdett el zavarni. Mert eddig örültem, ha beszéltem, és megértettek, de most meg már zavar, hogy nem tudom magam ÚGY kifejezni és zavar, amikor tudom, hogy nem helyesen mondok valamit. Ezért nyárra tervezek valami nagyon intenzív nyelvtanfolyamot :)

S.P.:Mennyire drága az élet Dél-Spanyolországban?

P.Zsófi:Számomra is meglepő volt tapasztalni, de azt kell, hogy mondjam: összességében nézve olcsóbb, mint otthon. (és nem ám az itteni, hanem a hazai fizetéssel összevetve!)

Vannak dolgok, amik drágábbak, vannak amik olcsóbbak, de ha mindent összevetve nézzük az Életet, akkor olcsóbb. (Persze ez teljes mértékben az én egyéni tapasztalatom és csakis Sevillára vonatkoztatva)

S.P.:Azt hiszem nagy szerencséd volt, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között -amikor rengeteg spanyol is munka nélkül maradt-, sikerült munkát (is) találnod.  Mesélnél erről egy picit, hogy hogy találtad és tulajdonképpen hol is dolgozol.

P.Zsófi: Valóban. Hatalmas nagy szerencsém volt! És azóta is hálás vagyok, hogy minden úgy alakult, ahogy alakult, s nem csak a munkám szempontjából. Úgy érkeztem Sevillába, hogy egy olyan helyen laktam az első két hétben, ahol véges ideig maradhattam, és ez idő alatt kellett másik helyet találnom. Az sem volt biztos, hogy felvesznek az iskolába, hiszen a felvételi még hátra volt. A szüleimtől természetesen kaptam támogatást, de az itteni megélhetésemet ők nem tudnák állni, így azt is tudtam, hogy minél hamarabb munkát kell találnom.

És csodák csodájára két héten belül minden vágyam rendeződött. A jelenlegi lakásom csupán egy utcával arrébb van az előzőtől, az iskolába felvettek és munkát is találtam.

A már említett souvenir boltban dolgozom délelőttönként -ami közvetlen a Giralda mellett van-, és délután vannak az óráim. Szerintem az állást az angoltudásomnak köszönhetem, mert ilyen boltba örülnek, ha valaki tud beszélni a külföldiekkel, mert itt sajnos elég kevesen beszélnek angolul. A munkát pedig úgy találtam, hogy ahova csak tudtam beadtam az önéletrajzom és hát innen hívtak vissza.

S.P.:Mik a terveid a jövőre nézve? Még 3,5 évig építed, csiszolod a flamenco tudásod Sevillában és utána?

P.Zsófi: Természetesen addig sem egy souvenir boltban szeretnék végig dolgozni és nem csak és kizárólag a konzervatóriumban szeretném magamba szívni a tudást. Vannak terveim a közel- és a távoljövőre nézve is. Nem is kevés, nem is kicsi. Folyton, minden nap keresem a lehetőségeket. S ha elvégzem az iskolát? Egyből hazamegyek egyet táncolni!:)
A többi pedig még titok!

Madártemető a Plaza Mayor-on?

Madrid egyik legkarakteresebb teréről van szó, ahol ugyan egy emléktábla sem jelzi, hogy bármilyen madártemető állt volna ott korábban, mégis van igazság alapja a felvetésnek.

Az árkádos tér közepén álló szobor - mely III. Fülöp királyt ábrázolja lóháton - már nem a XVII. század elején készült eredeti változat, hanem egy restaurált, módosított verzió.

Eredetileg ugyanis nyitva volt a ló szája, amelynek peremén szívesen vendégeskedtek kis madarak, akik onnan figyelték a tér nyüzsgő életét. De ha nem voltak elég körültekintőek vagyis inkább túlságosan kíváncsiak voltak, könnyen becsúsztak a ló sötét gyomrába, ahonnan már nem tudtak visszakászálódni, elnyelte őket a ló sötét gyomra.

Mivel a szobor belsejét nem vizsgálgatták, ezért minderre (több száz év után) csak akkor derült fény, amikor 1931-ben a Második Köztársaság kikiáltásakor a téren összegyűlt nép közül valaki egy robbanószerkezetet hajított a ló szájába, amely megadva magát, 2-3 darabra hullott szét. Ekkor tárult fel a szobor gyomra, amely több száz kis veréb tetemét rejtette.

A szobor rekonstruálásakor ezért változtattak rajta, és a ló száját zárt állapotban készítették el, hogy ne történhessen hasonló a tér békés szárnyas látogatóival.

A Plaza Mayornak természetesen nem ez a legfőbb jellegzetessége, ez csak egy apró kis történet, amely általában a hagyományos útikönyvekben nem szerepel.
A Plaza Mayor-on egyébként mindig zajlik az élet, nem csak turisták látogatják szívesen, hanem a helyiek is, mert ott szinte mindig történik valami. Koncertek vannak, utcazenészek muzsikálnak, vasárnaponként bélyeg- és érmegyűjtők csere-berélnek, karikaturisták rajzolnak, képeket, festményeket árulnak, az árkádok alatt pedig kézműves- kalap- és ajándékboltok sorakoznak.

Télen sem kevésbé aktív a tér élete, hiszen a madridi karácsonyi vásár is itt zajlik.Minden évben egy hatalmas Betlehemet állítanak fel, a pavilonsoron pedig különféle figurákat lehet vásárolni az otthoni verzióhoz. Mert ugye a spanyol családoknál nem csak karácsonyfát szokás állítani, hanem Betlehemet is.

Az árkádok alatt és a környező utcákban nincs hiány vendéglátóhelyekből, egymást érik a bárok, vendéglők, ahol azért meg kell hagyni, hogy leginkább a turistákat várják (ez a magasabb árakból és a gyengébb minőségből egyértelműen kiderül), de amit érdemes megkóstolni, ha a Plaza Mayor-on járunk, az a főtér specialtiása: a tintahalas szendvics.

A Plaza Mayor-ról még rengeteget lehetne mesélni, még vissza-visszatérünk erre a témára.

Harci rítusok Peruban II.

Óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy nem veszélyes-e egy ilyen agresszív csatát, rítust ennyire közelről végigkövetni, dokumentálni, fotózni.

-Dehogynem! Úgy kellett a résztvevőkkel együtt menekülnünk a Quehue-i csapat elől, amikor hirtelen megindulva lerohanták a térfelünket.

A helyzetet tovább rontotta a ránk zúduló jégeső, rohantunk ahogy csak tudtunk, miközben ütöttek, koppantak a nagy jégdarabok.

Mindenki a buszok felé menekült. Itt tudtuk csak meg, hogy bár sok volt a sebesült, senki sem halt meg. - Meséli Rita.

A nők balszerencsét jelentenek az Andok vallási túlvilágában, legalábbis a Chiaraje és a Tocto rítusok közelében biztos, hogy nem nézik jó szemmel a nők közelségét. Ezt bizonyítja, hogy csaknem eltalált minket egy kő egy felbőszült parittyából, hiszen a férfiak "titkát" próbáltuk kísérőmmel közelről meglesni, messze távolból ugyanis csak apró pontoknak láttuk őket.

Nézd meg, hogy zajlik a harc

Az agresszió sokszor olyan méreteket ölt, hogy akkor az egyik "harcos"- aki ráadásulcsapattárs volt -minket is szívesen leterített volna elhajított kövével. A Chiarajén csak figyelmeztettek minket, hogy azonnal menjünk vissza az "asszonyok hegyére". Azt hiszem ezzel az életünket is megmentették, hiszen a nem várt villámgyors támadás elől még így is futnunk kellett.

Mint egyetemes témát az erőszakot tekintve, egy másik "verekedős" rítust választott Rita összehasonlításként a kutatásai során -a Takanakuy-t -mely Chumbivilcas tartományban zajlik, karácsonykor. :)

Az erőszak itt is 100% jelen van, de valamiben mégis különbözik ez az ütközet. Erről fog mesélni nekünk Rita jövő héten.

Harci rítusok Peruban 1.rész

Ki gondolná, hogy Peruban a mai napig léteznek különféle harci rítusok, mint például a Chiriaje, amely tulajdonképpen egy véresen komoly összecsapást takar, ahol nem ritka a halálos áldozat sem.

Canas tartományban, a 4500 m-en fekvő Chiaraje pampán száll szembe egymással parittyával és kövekkel két közösség, akiket szomszédos falvak emberei is támogatnak az összecsapásban.

A rítus neve is azt jelenti "a hely, ahol az alvadt vér képződik". A vallási funkcióból eredően az elesettekből kiömlő véráldozatot "Pachamamá"-nak, azaz a földanyának nevezik, aki ezt elfogadván jó évet, bő termést ad az esztendőre. A halál tehát azt jelenti, hogy biztosan jó lesz az év.

Minderről és a rítus további részleteiről Kardulesz Rita antropológus számolt be nekünk, aki öt hónapot töltött az inka birodalom hajdani fővárosában, Cusco-ban, hogy kutatásokat végezzen és szemtanuja legyen különböző perui harci rítusoknak.

Mint azt K. Rita beszámolójából megtudtuk, a nézők és a nők helye kétoldalt egy magaslaton van, ahol egyébként még hatalmas mikrohullámú antennák is találhatók. Cigarettától a Coca Coláig már minden megkapható itt a magasban, kis piacra emlékeztetett a "vásári kirakodás". Több évvel ezelőtt még nem volt ilyen gazdag a választék, akkor csak az asszonyok főtt ételeit kínálták, de legfőképp kukoricához és chuno-hoz, a szárított "felföldi" burgonyához lehetett hozzájutni.

Európai szemnek szintén különlegesek a zacskókban árult koka levelek, amiket folyamatosan rágnak, hogy energiát nyerjenek, de még jóslásra is szolgálhatnakl: rágás közben az ízétől függ, mi lesz a küzdelem kimenetele. Nem utolsó sorban pedig a rítust közvetlenül megelőző és általában istennek szánt, áldozati-ajándékozó szertartás fontos eleme is.

Innen, erről a táborozási ponttól indulnak tehát el a Cheqa közösség férfijai, hogy szembeszálljanak az aznapra ellenségnek számító Quehue harcosaival. Ők maguk játéknak nevezik a küzdelmet, és nagyra becsülik a részvételt, derült ki az interjúkból.

Olyan eszközökkel folyik ez a "harci játék" "guaracá-n", a parittyán kívül, mint "wichi-wichi", vagy "liwi", amelyek támadó és védelmi fegyverek és többek között arra szolgálnak, hogy a lovak lábára ütéseket mérjenek - egyes harcosok ugyanis lovon mennek a küzdelembe - vagy szemtől szembe mérjenek csapást a sebesültekre, akiket nemritkán foglyul is ejtenek.

Az "asszonyok hegyén" a nők énekelnek és táncolnak, így bátorítva férjeiket, rokonaikat. A dalok szövege mind a harchoz kapcsolódik, mely ösztönzi, serkenti és óva inti a csatába indulókat. A férfiakat ezeken kívül az ital is stimulálja, nád- és ánizspálinkát isznak, hogy felszabaduljanak gátlásaik alól. Ezért lesznek egyre keményebbek az összecsapások a küzdelem felére, délutánra, és dőlnek el végül még sötétedés előtt.

Az egyik csapat ilyenkor dominál a másik fél területén, lerohanja bázisukat, ahol a nők és a nézők táboroznak. Az asszonyok árujukat odahagyva menekülnek. Mondják, hogy a nők is szembeszállnak köveket dobálva (a Mikayo nevű rítusnak például a nők is részesei).

Az ital halált is okozhat, hiszen ha egy résztvevő nagyon részeg, lankad a figyelme, lelassul, könnyebben megsebesül és esik áldozatul az ellenségnek, akik anyacsavar vagy biciklilánc-végű ostoraikkal páholják halálra.

Rita a kutatás során sok helybélit kérdezett meg arról, hogy számukra mit is jelent az egész, mi az ismétlés oka, mit jelent az erőszak, mit hoz a győzelem, milyen mítoszaik, képzeteik vannak.

Bizonyára nem kis izgalmat rejt magában egy ilyen harci rítus kutatása, személyes megélése közvetlen közelről, de egyben óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, hogy nem veszélyes-e egy ilyen agresszív csatát, rítust ennyire közelről végigkövetni, dokumentálni, fotózni.

Erre a kérdésre fog választ adni nekünk jövő héten antropológus szakértőnk, beavatva a sztori félelmetesebb részeibe...   

Döntetlen az idei paradicsomháború

Valenciától nem messze fekszik Bunol, ahol ez a nem hétköznapi ünnep, a Tomatina zajlik. Őrült spanyolok és turisták tömegei vetik bele magukat a pardicsomtengerbe és kedvükre dobálják a puha, kifejezetten erre az alkalomra előkészített paradicsomokat. Töménytelen mennyiséget.

Ezt a háborút nem lehet szárazon megúszni, de persze nem is az a cél, hanem hogy minél nagyobb mennyiséget zúdítsunk másokra.

Célszerű tehát ennek megfelelően öltözni: zárt cipőben menni, (mert egy papucsot könnyen el lehet hagyni a küzdelem közepette), olyan elnyűtt szerkót választani, amit már máskor nem szeretnénk hordani, mert biztos megsínyli a pari-csatát.

Egy búvárszemüveg is jól jön ezen a bunoli parádén, mert így kivédhetjük az amúgy szemünkbe röppenő darabokat .

Fényképezőgépet vagy kamerát csak és kizárólag vízállót szabad vinni, mert különben nemhogy fotónk nem lesz utána, de gépünk se. :)

Egy-egy fotó kedvéért nem érdemes felmászni kerítésre, párkányra, stb, mert akkor mi kerülünk a célkeresztbe, mindenki minket fog bombázni.

Ezek nem szabályok, csupán tanácsok, érdemes megfontolni őket ha az ember részt szeretne enni ezen a mókás spanyol ünnepen.

És mivel erre a bunoli őrületre mindig sok jelentkező van, szállásról időben kell gondoskodni, nehogy a csata után ne legyen hol lehajtania fejünket.
Jól fog esni a pihenés. (miközben a takarítóbrigád újra tisztaságot varázsol Bunol utcáira és másnap minden megy tovább a maga rendjén.)

Halálfutam Pamplonában

Az idei bikafuttató őrület van, akinek az életébe került. Pamplona szűk utcáin a napokban zajló fiesztán egy bátor vállalkozót eltaposott a feldühödütt bikasereg egyike.

A helyszínen készenlétben lévő mentősök sajnos nem tudták megmenteni a sérültet, olyan súlyos sérülést okozott a több, mint 500 kilót nyomó felbőszült állat.

Annak ellenére, hogy minden évben sokan megsérülnek (könnyebben vagy súlyosabban) nem veszi kedvét a népnek, továbbra is rengetegen vállalkoznak, hogy a kiengedett bikák előtt rohanjanak egészen a bikaviadal arénáig. Már aki eljut odáig, ugye.

Előfordult már olyan is, hogy a kordonok mögött álló, csupán nézelődő közönség közül valakit oly annyira nyakon szúrt a bika, hogy elvérzett, nem tudtak rajta segíteni az orvosok.

Ez a San Fernines ünnep fekete oldala.

Hál' Istennek azért nem minden évben szed halálos áldozatot San Fermines ünnepe, és a reggeli bikafuttatás (encierro) után másnap hajnalig mulat a nép.

De minden kétség nélkül a bikafuttatás a legizgalmasabb mozzanata a bulinak, amit nem is lehet szavakkal leírni. Inkább nézzünk meg egy videót: http://www.elpais.com/especial/san-fermin/

Pamplona közelről 2.rész

Mivel Pamplona elég közel van Baszkföldhöz (País Vasco), felmerül a kérdés, hogy érezhető-e szerinted a mindennapokban a baszkok függetlenedési törekvése.

S.Bogi: Nap mint nap lehet érezni, de csak csendes jelei vannak a városban, teljesen békés az együttélés. A házakon kiakasztott baszk zászló megszokott dolog, mint az a képen is láthatjuk és az egyetemen is a castellano mellett baszkul is folyik a tanítás, ahogy a feliratok jó része is két nyelven van kiírva.

De gondolom azért nem kezdtél bele a baszk nyelv (euskera) tanulásába.

Nem, nem. Egyelőre a spanyolra koncentrálok illetve elkezdtem járni flamencora is, ha már itt vagyok, ki kell használnom a lehetőséget, hogy autentikus körülmények között tanulhassak.

És milyenek az autentikus körülmények? Ha jól tudjuk már itthon is belekóstoltál a flamenco-ba, tehát van összehasonlítási alapod.

Sokkal gyorsabban és intenzívebben haladnak, mint otthon, és már maga az óra is tele van tűzzel, egészen más a hangulata, mint a magyar tanításnak.

Ez az említett tűz és hangulatvilág, ami a spanyoloknál uralkodik, gondolom feltöltődést jelent számodra, minden apró részletet szebbé tesz.

Igen, élvezem a spanyol létet és kultúrát, a fejlett infrastruktúrát, az emberek életszeretetét és jókedvét, a városok kézzelfogható történelmét, a nagy spanyol fiestakat, a tiszta utcákat és a sok-sok napsütést.

Élvezd is, használd ki az ott töltött időt, ami egy örök emlék lesz, ez egészen biztos. A tanulmányaidhoz további sok sikert kívánunk, köszönjük a beszélgetést.

Pamplona közelről I.rész

Ezen a héten Simkó Bogival beszélgetünk, aki Erasmus ösztöndíjasként hat hónapig tartózkodik a bikafuttatásról elhíresült északi spanyol városban, Pamplonában.

Spanyol Portál:: Mesélj egy kicsit arról, hogy miként él kint egy ösztöndjías.

Két olasz lánnyal és egy lengyel sráccal lakom egy négyszobás lakásban. Közel lakunk az egyetemhez és a belvároshoz is egyaránt, pár perc séta minden mindössze.

Meg kell azért hagyni, hogy olasz fura egy nemzet, szinte bármikor meg tudják magukat értetni a spanyolokkal és fordítva, a két nyelv hasonlósága miatt ezért nem is igazán tesznek annyi erőfeszítést, hogy elsajátítsák a spanyolt, mint mások, mert valahogy úgyis kifejezik magukat. Van egy olasz lány például, aki a megérkezése óta "tanul" mindössze spanyolul és simán eltársalog. Így az olasz is ragad rám, már néhány dolgot én is el tudok mondani a lakótársaim miatt:)

S.P.: És hogy tetszik a város? Milyennek találod Pamplonát?

Egy 200.000 fős városról van szó, Pamplonában szinte minden bejárható gyalog, gyönyörű óvárosi, történelmi területei vannak, mediterrán hangulattal, épületekkel, hangos emberekkel.

S.P.: Legtöbbünknek Pamplonáról a San Fermines jut eszébe...

A híres pamplonai bikafuttatás minden évben július elején van, ilyenkor megbolondul az egész város, az utcák tele lesznek külföldiekkel és életüket nem féltő emberek rohannak a bikák előtt minden reggel. Sokáig idegenkedtem a gondolattól, de aztán beláttam, hogy nekem is részt kell vennem rajta, mert ez is, sőt legfőképp ez az, ami meghatározza a város életét. Az év többi része is a készülődéssel, bikás szuvenírek eladásával, bikafuttatásos hangulatban telik. Természetesen konkrét útvonal van évszázadok óta, melyen a bikák végigrohannak, köztük a méltán híres városháza előtt is, mely Pamplona egyik jelképe.

S.P.: Visszatérve Pamplonára, mi az ami a legjobban meglepett vagy ami nem olyan, amilyennek érkezésed előtt képzelted?

A meglepő számomra az volt, hogy a Pireneusok tényleg ennyire közel vannak, körülölelik a várost, bármelyik irányba nézek hegyeket látok, csodaszép.

S.P.: Gondolom ez a földrajzi adottság az időjárást is befolyásolja némiképp.

Természetesen a hegyek miatt Pamplona időjárása nem mondható tipikusan spanyol mediterránnak.
Egyáltalán nem ritka a hóesés, megérkezésemkor februárban például nagyon rossz idő fogadott és sajnos nem ritka a hűvösebb idő sem. A Semana Santa alatt eső és hideg szél volt a jellemző - egyébként ebben az évben szinte egész Spanyolországban.

A kivételektől eltekintve azonban verőfényes napsütés és gyönyörű előnyár van. Az utcák hetek óta tele vannak virágtengerrel, a városban amúgy is rengeteg zöld terület van, parkok, szökőkutas növényszigetek. Itt is fellelhetőek az úgynevezett visszavágott fák, melyek egész évben levél nélküliek, de jellegzetes alakjuk miatt egyedi látványt nyújtanak.

S.P.: A pamplonaiak sem vetik meg a sonkát, és az egyéb finom falatokat, ugye? :)

Nem, egyáltalán. Ez egy spanyol sajátosság: enni, inni, (hangosan) beszélgetni, barátokkal lenni. :)

Néhány hete rendezték meg a Semana de los pinchos alkalmat, ami egy navarrai jellegzetesség. Ilyenkor az óváros bárjaiban potom pénzért vagy ingyen lehet a tapasokhoz hasonló kis szendvicsekhez, falatokhoz és természetesen sok-sok spanyol sonkához jutni, ami a legtöbb helyen hagyományosan a pult fölé felakasztva lóg egészben. Ezek a sonkák speciális eljárással, sóval készülnek és a spanyol konyha elmaradhatatlan, mindennapi komponensei.

S.P.: Minden kétséget kizárva nagyon fontos a környezet, a város, hogy milyenek a helyi lakosok, az ottani ízek, illatok, de mégiscsak tanulni érkeztél ide, és erről még nemis kérdeztünk. :)

Ami a tanulmányokat illeti, az egyetemen 6 tárgyam van, csak itt mindenből heti két óra van, 2x1,5 óra. A szakmai dolgok kicsit nehezek, mivel ahhoz egyrészt el kell jutni bizonyos nyelvi szintre, másrészt el kell sajátítani a szakszókincset is. Beiratkoztam egy spanyol kurzusra is természetesen, szóval nagy erőkkel próbálom megérteni a hadarásukat és legalább tizedolyan gyorsan ki is fejezni magam. Általában segítőkészek az emberek, rögtön látják rajtad, ha külföldi vagy és megismétlik lassabban és mosolyogva. Egyébként sikerült minden adminisztratív dolgot lebonyolítanom, telefont vennem, tömegközlekedési kártyát szereznem a bankban, bankszámlát nyitnom. Mostanra teljesen jól megértetem magam, és ha nem beszélnek extra gyorsan nagyjából meg is értem őket. Úgy érzem asszimilálódtam a spanyol életritmussal, ami nagyban különbözik az otthonitól, az emberek élvezik az életet, sokat mosolyognak és optimista életszemlélettel rendelkeznek.

S.P. Hogyan töltöd szabad perceidet, hétvégéidet?

A rendelkezésre álló hétvégéken legtöbbször próbálok utazgatni, felfedezni a tartományt és a környező városokat is. Még februárban ellátogattunk egy gyönyörű navarrai kisvárosba, Olite-ba, ahol az a kastély áll, ami állítólag Walt Disney filmek készítőit is megihlette meseszerű kinézetével. Franciaország közelsége miatt a jó bortermelő vidék itt is folytatódik, ezért a város finom minőségi borral rendelkezik.
Mivel az óceán és a híres tengerparti városka, San Sebastian mindössze kb 50 km-re van innen, már többször meglátogattam és a nyár közeledtével még sokszor meg is fogom. A tengerpart különlegessége, hogy két öbölből áll, kisebb szigetekkel, a várost övező hegyekről pedig gyönyörű kilátás van, ahová siklóval lehet feljutni.

S.P. Vannak még dédelgetett terveid?

Mivel maga Pamplona városán is áthalad a híres El Camino, ezért ittlétem alatt kihagyhatatlan, hogy annak legalább egy részét meg ne tegyem. Az utolsó 200 km-t biciklivel szeretnénk teljesíteni júniusban, végcélként pedig Santiago de Compostelaba eljutni.

A beszélgetés II. része jövő héten olvasható szintén itt a Spanyol Portálon!

Fedezzük fel Dél-Spanyolországot!

Andalúz körképünket, Málaga városával kezdjük, melyet a főniciak alapítottak, a rómaiak tovább építettek, majd a mórok keze alatt óriási fejlődésnek indult. 1487-et írtak, mikor a katolikus királyok meghódították Málagát, ami mára egy valóságos turista paradicsommá nőtte ki magát.

Csábereje kétségkívül kedvező fekvésében (is) rejlik, na meg az egész déli tartományt jellemző mediterrán hangulatban. Szinte minden hónapban van valamilyen ünnep, mulatság, mely még színesebbé varázsolja Andalúzia második legnagyobb városát.

A tengerparti élmények után a városban is érdemes szétnézni, ahol a következő turisztikai attrakciók várnak:

• Merced tér - Plaza de la Merced
• Picasso Szülőháza, Múzeum (Museo-Casa Natal de Picasso)
• Katedrális - Catedral de Málaga
• Alcazaba (mór erődítmény)
• Gibralfaro Vár - Castillo de Gibralfaro
• Larios utca - Calle Larios
• Atarazanas piac - Mercado de Ataranazas
• Bikaviadal aréna - Plaza de toros

Amit feltétlen érdemes megkóstolni errefelé (persze máshol is kapható Spanyolországban), az a málagai édes, csemegebor. És ha már a gasztroélvezeteknél tartunk, térjünk be egy bárba, tapería-ba, ahol a bor mellé egy-egy andalúz falatkát (tapast) is megkóstolhatunk. Ehhez persze nem kell messzire mennünk, szinte minden sarkon egy sonkákkal 'díszített', élettel teli vendéglátóegység csalogatja mind a helyieket, mind a turistákat.

A környék remek kirándulási lehetőségeket ígér Granadaba, Córdobába vagy akár Sevilla-ba is. Ha ezeken a gyönyörű, muzulmán építészeti csodákkal tűzdelt helyszíneken már jártál, javasoljuk a közelben fekvő Garganta del Chorro (Vizcsorgás torka) felkeresését, melyet a folyó vájt a mészkőhegyek közé. Azt hiszem a kép önmagáért beszél.

Hogy tetszik a híd? :)

További info Málagáról: www.malagaturismo.com

Real Madrid rajongói klub

Ha szereted a spanyol focit és azon belül is a Real Madrid csapatát, bizonyára ismered már a www.madridista.hu igazán tartalmas oldalt, ahol szinte minden megtalálható, ami a csapattal kapcsolatos: játékos infók, mérkőzések, kupák, aktualitások, interjúk, képgaléria és fórum is. Csupán egy dolog hiányzik, de már az is alakulóban van!

Ez nem más, mint a Peña Madridista Húngara.

Merthogy a Real Madrid számos szurkolói klubbal (Peña Madridistával) büszkélkedhet világszerte, de Magyarországon még nincsen hivatalosan bejegyzett közösség. Néhány lelkes hazai szurkoló nyakába vette azt a feladatot, hogy Puskás Ferenc hazájában is létrehozzanak legalább egy ilyen szurkolói csoportot.

Magyarország első hivatalos Real Madrid szurkolói klubja, melynek megalapításához minimum 50 tag szükséges és az 5 tagú vezetőségen kívül a tagok számára nem követelmény a Carnet Madridista (ami korábban elengedhetetlen volt). Ez nagyban megkönnyíti mindenki életét, hiszen így a belső ügyekre szánt tagdíjon kívül más költsége nem lesz a résztvevőknek. A klub Spanyolországban és Magyarországon is bejegyzésre kerül.

Ha Te is szeretnél csatlakozni (vagy akár csak érdeklődni) Peña Madridista ügyben, és résztvenni a hivatalos szurkolói klub életében keresd Török Balázst e-mailben (pmh qkac madridista pont hu), vagy telefonon, a 70/371-20-68 ,  70/299-29-92 számon.

Ha esetleg a szurkolói klubba nemis szeretnél belépni, a madridista.hu oldalra akkor is érdemes ellátogatnod, mert ez egy igazi csemege a Real magyar szurkolóinak.      

Mexikóban csókoloztak a legtöbben

Február 14-én, azaz Valentin napján Mexikóvárosban megdöntötték a tömeges csókolózás Guinness rekordját.

Egész pontosan 39.897-en csókoloztak egyszerre a Zócalo főtéren Mexikóban újabb rekordot felállítva a londoni csúcs után, ahol "mindössze" 33 ezer ember vett részt a tömeges csókpartin.

Magyar viszonylatban egy annyit jelentene, hogy szinte egész Kecskemét lakossága csókolózna egyidőben :)

Nézd meg a főtéren készült videót a képre kattintva:

"Dia del Amor y Romper Récord de Besos en El Zócalo"

Édenkert Chilében

Parque Nacional Torres del Paine - azaz Chile méltán leghíresebb nemzeti parkja, mely az ország déli részén, több mint 180.000 hektáron terül el és mesébe illő tájakat tár elénk.

A park hegyei, gleccserei, türkiz tavai kékre festik a felejthetetlen tájat (Paine szó jelentése egy régi indián nyelven: kék), melynek felfedezésére akár több napot is érdemes rászánni. A park igen felkészült a turisták fogadására, színvonalas infrastruktúrájának köszönhetően könnyen találunk szállást, éttermeket valamint szervezett kirándulosákat is.

Aki szeret túrázni, annak Torres del Paine egy kitűnő úticél, a fotósokról már nem is beszélve. A gazdag élővilág, a csodálatos hegyek, tavak, lagúnák valamint a park szimbolumát jelentő sziklatornyok élménydús túrázást ígérnek.

A bátrabbaknak lehetőségük adódik raftingolni, hegyet mászni vagy akár lóháton bejárva felfedezni Patagonia ezen csodálatos szeletét.

További info és fotók a parkról: www.torresdelpaine.com

Salamanca - egy város, amit látni kell

A spanyol fővárostól kb. 200 km-re fekvő kisváros, -Salamanca- pezsgő hangulatáról és aktív egyetemi életéről híres. Éjjel-nappal nyüzsög a város, helyiek, turisták és rengeteg diák élvezi a salamancai létet.

A salamancai egyetem 1220-ban nyitotta meg kapuit a tanulni vágyó diákok előtt és azóta csak úgy özönlenek az egyetemisták nem csak Spanyolország más térségeiből, hanem sok más országból is. Évente több, mint 30.000 diák érkezik Salamanca-ba spanyol nyelvet tanulni! (a legtöbben Amerikából jönnek)

A város talán két legszebb pontja a Plaza Mayor és a La Casa de las Conchas, melynek homlokzatát nem kevesebb, mint 350 kagylóhéj díszíti. Persze ez a megítélés egy szubjektív vélemény, Salamanca városa ezeken kívül számos egyéb szépséget rejt.

Egy kiadós városnéző séta után érdemes beülni a főteret (Plaza Mayor) övező kávézók teraszának egyikére és egy itóka és tapas mellett szemlélődni, csupán csodálni a salamancai létet.

Turistaként persze nem hagyhatjuk ki az ajándékboltokat sem, ahol biztos hamar feltűnik, hogy mindenfelé béka figurák köszönnek vissza. De miért pont egy béka a város jelképe és mi az "üzenete"?

A salamancai egyetem gazdagon díszített homlokzatán található egy béka, melyet azonban nehéz kivenni az apró részletek közül. A monda szerint, aki segítség nélkül megtalálja a békát, annak szerencséje lesz.

Hozzá kell tenni, hogy minden turista vadul igyekszik megtalálni a békát, hosszú ideig ácsingózik az épület előtt, amit kihasználva egy-két helyi lakos ("önkéntes idegenvezető") odacsapódik a bámészkodókhoz és egy kis zsebpénz reményében magyarázatával próbálja a tekinteteket a béka felé terelni. :)

Aki esetleg az egyetem homlokzatán nem is, az ajándékboltokban bizonyára rálelhet egy ilyen béka figurára, mely a hiedelmek szerint szerencsét hoz leendő tulajdonosának.

Mindenesetre az biztos, hogy egy örök emlék lesz ez a vásárfia, és mindig erre a nyüzsgő, csodálatos kisvárosra fog emlékeztetni.(vagy a fergeteges, korán kezdődő, későn végződő bulizásokra az ott tanuló egyetemisták esetén)

Béka ide vagy oda, Salamanca-ba mindenképp érdemes ellátogatni, akár egy kirándulás erejéig, akár nyelvtanulás céljából rövidebb-hosszabb időre.

Fedezd fel Gomera-t !

A Kanári szigetek egyik legkisebb szigetéről van szó, mely a 374 km2-es területével mindössze El Hierro szigetét múlja felül méreteket tekintve. Növényvilága azonban olyan gazdag, hogy nem maradhat említés nélkül a Kanári övezetben.

Bár Gomera-nak nincsen reptere, komppal könnyen megközelíthető a közeli szigetekről. Tehát ha már kinapoztuk magunkat Tenerife-n vagy Gran Canaria-n érdemes áthajózni és egy nagyot kirándulni. Itt kevesebb a turista, inkább hátizsákos kirándulókkal találkozni, akik a Világörökség részeként nyilvántartott Garajonay Nemzeti Parkot, a cukorsüvegekhez hasonlító vulkánkürtőket, banánültetvényeket, trópusi gyümölcsöket szeretnék felfedezni.

Érdekesség, hogy ezen a kis szigeten található Kolumbusz kútja is, melynek vizével Amerika partjait megszentelte.

La Gomerán is egyre nagyobb a turista forgalom, amely nem csak a helyiek bevételének kedvez, hanem egy tipikus gomerai hagyomány fennmaradásának is, a jellegzetes füttyszónak (el silba), melyről ha az idegenvezetők nem regélnének az ide érkezőknek, lehet, hogy már rég feledésbe merült volna. Pedig régen ezen a szigeten ez volt az egyetlen kommunikációs eszköz, szerepel a Guinness rekordok között is, mint a világon legmesszebbre elhallatszó füttyszó.

Könnyűszerrel Spanyolországba

Ha főiskolás/egyetemista vagy és szeretnél rövidebb- hosszabb időt Spanyolországban tölteni, hidd el, van rá lehetőség, csak utána kell járnod! Ezen a héten Takács Péterrel beszélgetünk, aki fél évet töltött Erasmus ösztöndíjjal Valenciában.

Miért pont Spanyolország?
Fanatizmusom a spanyol focival kezdődött, majd később rájöttem, hogy a kultúra és a szokások szintén nagyon csábítóak, így mindenképpen Spanyolországba szerettem volna kimenni. Elkezdtem spanyolul tanulni és beadtam Erasmus pályázatom a Valenciai Műszaki Egyetemre. És sikerült is!

Nem volt eleinte nagyon nehéz spanyolul hallgatni szaktantárgyakat? Hogy bírkóztál meg ezzel a feladattal és mennyit lendített ez később nyelvtudásodon?
Tantárgyaim felét angolul, felét spanyolul hallgattam, csak úgy mint a gazdaság-könyvelés-pénzügy illetve információs-rendszerek biztonsága és védelme tantárgyakat. Spanyol nyelvtudásom rendkívül sokat fejlődött, hiszen non-stop ezt használtuk, szerencsére a spanyolok ezen tulajdonsága Erasmus berkekre is átragadt és szinte mindig spanyolul beszéltünk, és nem angolul. De meg kell hagyni, amikor a spanyol könyvelésbe mentünk bele az azért rázós volt, hiszen a magyar sem egyszerű, pláne hogy a tanár -bár rendkívül segítőkész volt- vizsgán nem tolerálta, hogy ki erasmusos és ki spanyol. Bár a másik végletre is volt példa.

Mesélj egy kicsit az egyetemről, a valenciai egyetemi életről.
Az egyetem óriási, mintegy 35.000 hallgatóval, akik közül rengeteg külföldi. Valencia városa szerintem Erasmus gócpontnak nevezhető. A campus gyönyörű (nagyjából a győri belvárossal megegyező méretű) hatalmas könyvtárral, saját papír-és írószerbolttal, fodrászattal, pálmafákkal, éttermekkel, salátabárral, bankkal és a hallgatók számára épült 3-szintes épülettel, melyet a szieszta idején vesznek igénybe.
Az oktatási, számonkérési módszerek lényegében nem különböznek, tanárok viszont segítőkészebbek.

Ha pár szóban kéne bemutatnod Valenciát, mi lenne az, amit feltétlenül elmondanál róla?
Valencia lenyűgöző. A képek önmagukért beszélnek.
Nyelvtanulás szempontjából fontos elmondani, hogy a helyi "valenciano", a valenciai katalán nincsen annyira jelen a mindennapokban, inkább csak az idősebb generációk használják. Persze TV-csatornák között van több is, illetve az összes utcatábla a városban katalánul van.

A helyiek barátságosak, de csak egy bizonyos szintig, baráti kapcsolatot rendkívül nehéz kialakítani velük, 3 lépés távolságot megtartják, bár nyilván mivel szolgáltatásokból él a régió ez relatív. Éppen ezért leginkább Erasmus-os barátaim voltak, olasz és francia többséggel.

A leglényegesebb különbséget talán abban látnám, hogy sokkal lazábbak, boldogabbak az emberek mint itthon, ez persze a mentalitásbeli különbségekből adódik, és ami nagyon szembetűnő, hogy VANNAK fiatalok. Hazaérkezésem után döbbentem rá, hogy elképesztően kevés a fiatal itthon.

A kinn töltött időt beszámítják az itthoni egyetemen?
Magyarország az egyedüli ország, ahol nem működik a tantárgyak elfogadtatása, és mind a külföldi mind az itthoni félévet abszolválni kell. A kedvezmény mindössze annyi, hogy +2 hetet kapunk az itthoni vizsgaidőszak lejártát követően a vizsgák letételére.

Mennyire népszerűek ezek az ösztöndíjas programok a hallgatók körében? Nagy a túljelentkezés?
Az Egyetemi Hallgatói Külügyi Bizottság sajnos sokszor szembesül a hallgatók érdektelenségével, holott kettő dolog szükséges csupán: nyelvtudás és némi bátorság, semmi más. Több projekt kihasználatlanul marad, mert nem jelentkeznek rá elegen. Ezért mindekit csak bátorítani tudok, hogy nézzen utána a külföldi ösztöndíj pályázatoknak és adja be jelentkezését!

Mallorca képekben

Sokszor egy-egy kép, minden szónál többet ér. Vegyétek ezt most egy nyári úticél ajánlónak, comment nélkül :) A fényképek önmagukért beszélnek.

Ősz a hegyekben:

Mallorca nyári színekben:

A nyári képeket a www.hatterkep-ingyen.hu biztosította.

Ninots, cremá, masclets

Ha három szóban kéne összefoglalni Valencia legnagyobb ünnepét, azt mondhatnánk: ninots, cremá, masclets.

Ninots = hatalmas karton figurák, melyek hosszas, gondos munkával kifejezetten erre az ünnepségre készülnek, de az ünnep utolsó felvonásában megsemmisülnek. Igen, elégetik őket és ezzel egy időben búcsút mondanak a télnek.

Az égetésre - vagyis a cremá-ra - a Fallas utolsó napján, éjfélkor kerül sor .
Hatalmas lángok közepette búcsúznak a figurák, óriási üdvrivalgás kíséretében a tűz martalékává válnak. Kivéve egy figurát. Egy bábu ugyanis minden évben megmenekül és a Ninots múzeumba kerül.

De nincsen Fallas masclets nélkül! Petárda-szerű robbanószerkezetekről van szó, melyek lépten-nyomon robbannak Valencia utcáin ilyenkor. Amint az alábbi videó is mutatja, a helyieknek és sok turistának is rendkívül nagy örömöt okoz ez a robaj, bennem inkább félelmet keltett.
Mindenesetre óriási élmény ezeken a napokon Valenciában tartózkodni. Nyüzsög a város, rengeteg program van, evés-ivás-dínom-dánom, csakúgy, mint más spanyol ünnepeken.
Olvass még többet az ünnepről spanyolul: www.fallas.es

Közeleg Valencia legnagyobb ünnepe

FALLAS. Minden év márciusában hatalmas télbúcsúztató ünnepet tartanak Valenciában.

Elöljáróban csak egy pár szót árulnánk el, ami igazán jellemzi ezt a fiesztát:

ninots, mascleta, cremá ...

Hogy ezek a fogalmak mit takarnak, azt megtudhatod jövő héten itt a Spanyol Portál utazás rovatában. Addig nyomozzál Te is az ünnep után! :)

Karácsonyi dalok spanyolul

A betlehem-állítás után most egy újabb karácsonyi jelenséggel folytatjuk a sort, méghozzá a "villancicos" -szal, melyek az ünnepek alatt gyakran felcsendülnek a karácsonyi vásárokban, üzletközpontokban és a spanyol otthonokban is.

A "villancico" elnevezés valószínűleg a "cántico villano" szóösszetételből ered, mely vidéki, falusi dicsőítőéneket jelent.

Régen azonban a villancico -nak nevezett daloknak nem volt vallásos jellegük, nem kötődtek a karácsonyhoz, csupán egy-egy ünnep adtán szokták énekelni a kisebb spanyol településeken, falvakban.

A XIX. század óta azonban kifejezetten a karácsonyi dalok szinonímájaként használják a villancico elnevezést.

Varázsolj Te is egy kis karácsonyi hangulatot az otthonodba, spanyol módra !

Hallgass bele a spanyol karácsonyi melódiákba és kövesd a dalszöveget spanyolul!

Karácsony Spanyolországban

Bár a spanyoloknál az ajándékozás csak január 6-án van, ilyenkor decemberben már javában zajlanak a karácsonyi előkészületek, vásárok, rendezvények.

Egyik jellegzetes karácsonyi szokás -mely egyébként Nápolyból ered - a betlehem-állítás. Általában december 8-tól láthatóak (köztereken és a családoknál egyaránt) ezek a kisebb-nagyobb méretű, Jézus születését ábrázoló makettek.
Nem véletlen, hogy a karácsonyi vásárok elmaradhatatlan részét a betlehem figurák és kiegészítők alkotják.

Gran Canaria szigetén a tengerparti feeling-et a karácsonyi hangulattal ötvözve született meg a képen látható homokból épített betlehem, ami nem kevés munkába telt az ötletet megvalósítóknak.

Természetesen a tengerparti sétány pálmafái társaságában egy hatalmas karácsonyfa is díszeleg. Feliz Navidad!

Jövő héten szintén egy kis karácsonyi érdekességgel jelentkezünk, méghozzá spanyol karácsonyi dalokkal. (villancicos).

A Guadalupei Szűzanya

Mexikó egyik legismertebb vallási, nemzeti szimbólumát - a 16. századi Szűz Mária ikont a guadalupe-i bazilkában őrzik. Feljegyzések szerint a Szűz Anya először egy indiánnak -Juan Diegonak jelent meg, mely találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét.

Guadalupe képe számos mexikó épület falán, templomokben illetve kegytárgyakon szerepel, a kép eredeti változatát pedig minden évebn több millió zarándok keresi fel.

Érdekesség, hogy egy budai plébániatemplomban szintén található Mexikó, s egyben Latin-Amerika Boldogasszonyát ábrázoló kegykép.

A Mexikói Nagykövetség támogatásával idén Budapesten is megemlékeznek erre a mexikói ünnepre, ahova sok szeretettel várnak minden zarándokot és érdeklődőt.

A részletes program a www.guadalupe.hu oldalon tekinthető meg.

Világkörüli út lóháton

Eduardo Discolí, az argentín gaucho 2001-ben indult útnak lóháton és most októberben érkezett Magyarországra.

Világkörüli útjának 28. állomása Budapest, átszelte már Amerikát, ahonnan repülővel érkezett Európába, egészen pontosan Hollandiába, majd folytatatta útját egészen hazánkig.

A világhírű lovassal október 14-én, vasárnap találkozhattok a Golf Tanya étteremben a Hajógyári Szigeten, ahol déltől kezdődően egész napos program keretében gyűjtenek anyagi támogatást a vállalkozó szellemű argentín gaucho-nak, hogy folytatni tudja útját és beteljesülhessen álma.

A rendezvény során fellép -többek közt - Patricio Baeza (Chile) és csapata.

Gyertek, kóstoljatok meg egy eredeti argentín steak-et és ismerjétek meg Eduardo-t személyesen!

El Refugio del Burrito

Malagától mindössze egy fél órára, egész pontosan Fuente de Piedraban található ez a menhely, ahol számos bűbájos szamárral, csacsival és öszvérrel találkozhatunk, akiket Európa egész területéről gyűjtöttek be rossz sorsuk miatt. De jó helyre kerültek :)

Gyönyörű környezetben, fodros olivafák társaságában található ez a tipikus andalúz tanya, melynek egyes lakói például Nápolyból kerültek ide, amikor csődöt jelentetett az állatkert, de vannak lakók, akiknek még rosszabb sorsuk volt, bántalmazták őket vagy szinte alig kaptak táplálékot szegénykék.

Sok hányattatott sorsú állat él most boldogan itt gondoskodó kezek közt, ahova mi is betekinthetünk (ingyenes a belépés) és akár örökbe is fogadhatunk egy szimpatikus példányt, némi anyagi támogatás ellenében.

A környéken fekvő Mijas városkában is akad némi feladata a menhely gondozóinak, ahol a mai napig Burro-Taxi néven -leginkább a turisták kedvéért- szállításra használják a szamarakat. Évente kétszer állatorvos ellenőrzi állapotukat és hogy képesek-e ellátni ezt a feladatot anélkül, hogy sérülnének vagy szenvedést okoznának nekik.

Homokdűnék kanárik nélkül

Tudtad, hogy a Kanári szigetek egy régen őshonos vad kutyafajtáról (can) kapták nevüket, ugyanis akkoriban még ők uralták a terepet. Ma már leginkább a turisták.

Gondolnád, hogy évente 10 millió nyaralni vágyót fogad a spanyol szigetcsoport?

Nem véletlenül.Gyönyörű partszakasz várja a barnulni vágyókat illetve a vízi sportok szerelemeseit, ugyanis a búvárkodástól kezdve a szörfig minden lehetőség adott Kanárin.
De talán ez nem is annyira meglepő, mert pálmafa, homokos tengerpart Spanyolország számos részén akad, de kevesebbszer találkozunk szinte Szaharát idéző homokdűnékkel. Na jó, persze méreteket tekintve eltörpülnek a sivatagi testvérek mellett, de talán jobb is, nem?

Gran Canarian biztos nem jön veled szembe egy bamba puputeve sem és a szomjanhalástól sem kell tartanod. :)
Nézz körbe a dűnéknél, aztán hűtsd le magad egy hideg sangriával vagy valami fincsi koktéllal a parti bárban.

Vamos a Espana!

Pillanatok alatt itt a nyár, úgyhogy jó lesz minél előbb végigzongorázni a lehetőséget, hogy miként tölthetünk egy kis időt spanyol földön. :)

Hallottál már az AEGEE-ről? Nyári egyetemről? Remek alkalom egy kis utazásra, bulizásra, nyelvgykorlásra.

Bár a program neve kicsit "iskolaszagú", valójában nem nagyon lát iskolapadot az ember a két vagy három hetes kiruccanás alatt. Az Aegee (Európai Hallgatók Egyesülete) által szervezett nyári egyetemeknek ugyanis legfőbb célja, hogy megismerkedjünk más európai fiatalokkal, jól érezzük magunkat miközben nyelvtudásunkat is kamatoztatjuk. Buli az egész!

És jó hír Nekünk spanyolosoknak, hogy Spanyolországban 5 városban is szerveznek ilyen programot minden nyáron. Barcelona, Madrid, Oviedo, Zaragoza és Valencia.

Ha sikerült felkeltenünk az érdeklődésed, és szívesen beneveznél egy ilyen nyári programra, most bizonyára felmerül benned a kérdés, hogy hogyan és miként jelentkezhetsz és hogyan csatlakozhatsz ehhez a non-profit diákszervezethez.

Egyszerű. Te is könnyen Aegee tag lehetsz, amennyiben 17-35 év között vagy. (Már az sem feltétel, hogy felsőoktatási intézmény hallgatója legyél.) Mindössze annyit kell tenned, hogy bemész a Közgázon található Aegee irodába, leadod jelentkezésed és befizeted a jelképes éves tagdíjat, 4500Ft-ot és már kész is! Ezután kiválasztod, hogy melyik nyári programra mennél el szívesen és neten keresztül elküldöd jelentkezésed a szervezőknek.

Idén, május 13-ig lehet jelentkezni, úgyhogy ne késlekedj!

További info: Aegee-Budapest
Jövő héten egy olyan illetővel beszélgetünk, aki részt vett ilyen spanyolországi nyári egyetemen tavaly.

La Giralda

Andalúzia egyik legszebb városába szeretnénk elkalauzolni Téged, méghozzá a sokak számára ismerősen csengő Sevilla-ba.

Nehéz erről az igéző városról pár mondatban mesélni, ezért döntöttünk úgy, hogy a város jelképévé vált Giralda-t vesszük górcső alá elsőként.

A közel 100 méter magas építmény, mely eredetileg a muzulmán főmecset minaretje volt a XII. században épült és bár azóta több módosításon átesett -pl. a XVI. században került harang a tetejére- továbbra is megőrizte az arab építészet stílusjegyeit. Marokkóban található egy közel azonos mása a Kutubiyya (egy picit kisebb, mint a sevillai) melyet a Giralda testvérépületének tartanak. (Az Egyesült Államokban is létezett egy mása a Madison Square Garden-en, melyet azonban leromboltak.)

Nevét a torony tetején helyet kapó szélkakasról (giraldillo) kapta, mely a hitet szimbolizálja.

Érdekesség, hogy az épület tetjén lévő kilátóba nem lépcsők vezetnek, hanem rámpák, mert ez lehetővé tette akkoriban a szultán számára, hogy lovon menjen fel a torony tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílik a Guadalquivir folyóra, a hidakra valamint az egész városra. Mindenképp megéri a fáradságot felmenni és megörökíteni azt a látképet, amit onnan kapunk.

El Parque del Retiro I.

El Retiro - vagyis a spanyol főváros "tüdeje", ahogy ezt a 120 hektáros gyönyörű parkot szokták nevezni. Érdemes megjegyezni, hiszen egy szép tavaszi, napsütéses napon nincs kellemesebb program Madridban, mint betérni ide, a spanyol "ligetbe".

Nem csak a közel 15 ezer fa és a gondozott növényzet az, ami elragadó, hanem az élet, a hangulat, ami ebben a kis paradicsomban lakozik a főváros közepén.
Nem véletlen, hogy nem kizárólag turisták, hanem a helyiek is igen szívesen látogatnak errefelé, akár egy kiadós sétáról legyen szó, akár izzasztó kocogásról vagy valamilyen kultúrprogramról. (rengeteg kiállításnak ad otthont a Retiro)

Mielőtt a park létesítményeiről, épületeiől mesélnénk, essen pár szó a parkot tarkító egyéb érdekes figurákról, akik nem mások, mint különböző jelmezekben pózoló élő szobrok, zenészek, mindenféle kütyü-árusok, jövendőmondó jósok sőt mi több, még Michael Jakson imitátor is akad arrafelé. De ez most komoly. Teljes Jacko szerkóban, kismagnóval felszerelkezve járja a Retiro teraszait, ahol a kávét, üdítőt szürcsölő vendégeket szórakoztatja táncával. Akinek bejön, némi aprópénzzel jutalmazhatja a produkciót, a kalap mindig kéznél van.

Akad azonban egyéb látnivaló is, például egy gyönyörű halastó, melyet egy olyan szoborcsoport ölel körül, mint a mi Hősök terénk. Nézd csak ameg a képen! Ugye,hogy nagyon hasonlít?.

Jövő héten folytatjuk képzeletbeli körutunkat a Retiro-ban, tarts velünk!

Segovia - spanyol világörökség

A spanyol fővárostól mintegy 90 km-re fekszik Segovia városa, mely leginkább a római korból fennmaradt Aquaduct-járól híres. Nem véletlen.

Az 1.századból fennmaradt vízvezetéket még a rómaik emelték, hogy az Acebeda folyó vizét a városba szállítsák. A közel 18 km hosszú vízvezeték egészen az Alcazar-ig fut be, összesen 166 ívből áll. Mégis érdekességét nem a hossza jelenti, hanem az a mérnöki tudás, precizitás, ahogy felépítették. Hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy a hatalmas aquaduct-ot minden kötőanyag nélkül építették!

A szádadok során mindössze egyszer érte támadás Segovia jelképét, méghozzá 1072-ben, amikor Al -Mamún muzulmán vezér támadást indított a mára már aVilágörökség részévé nyilvánított Segovia ellen. A csata során 36 ív sérült meg, melyet később helyreállítottak.

A vízvezetéken kívül is akad még látnivaló Segovia-ban, például a Spanyolország utolsó gótikus stílusban emelt katedrálisa illetve az Alcázar, melyet az Eresma és Clamores folyó torkollatánál emeltek. A sziklás emelkedőn fekvő erődítményt feltehetően már a kelták korában is lakták, később viszont (XIII.sz) a spanyol királyok rezidenciájává vált.

Érdemes tehát ellátogatni Segoviába, akár egy 1 napos kirándulás erejéig is!